Kathryn Wilkinson Gimnázium - BEFEJEZETLEN

3.rész

Mikor az ebédlőbe értem a plasztikok már a helyükön ültek és a 9.es 'kis' plasztikok ugráltak körülöttük. Virginia épp hisztizett az egyiknek, hogy nem banán, hanem eper turmixot kért, a többiek pedig nevettek rajta. Szememet forgatva vettem el a pudingomat és ültem le Ruby mellé az asztalunkhoz. Ekkor lépett be a kosárcsapat a terembe. Mindenki csendbe maradt és tekintetét rájuk szegeszték. Thomas volt elöl, aki beletúrt ápolt, szőkés-barna, göndör hajába. Jobb oldaláb Adam Lupin, neki kék szeme van, barna haja és a többiekhez képest fél fejjel alacsonyabb, emiatt elég sokat szokták őt szivatni. Balon pedig Kylian Adams, fekete hajjal és kék szemmel. Iszonyat jó pasi. Mikor még plasztik voltam 0-24ben beszélgettünk. Azt hinné róla az ember kinézete alapján, hogy tipikusan olyan csávó, aki minden lányt megfektet aki szembe jön vele az utcán, de nem. Kedves, aranyos és udvarias. Egy baj van vele, hogy Virginia testvére. A többi srácot annyira nem ismerem még a nevüket sem tudom.
Oda értek a plasztik asztalhoz és Thomas azonnal Virginia ajkaira cuppant. Elég undik. Csoda, hogy nem dugták meg egymást ott az asztalnál. A többiek is leültek a bárátnőjük mellé, már akinek volt.
Kyliant figyelve elmosolyodtam. Bele evett a mai paradicsom levesnek mondott trutyinak és majdnem visszaköpte. Szememet még mindig nem vettem le róla. Olyan jó volt őt nézni. Olyan más volt.
A mi asztalunkra pillantont. Egyenesen bele a szemembe. Egy apró mosolyt fedeztem fel szája szélén, mire nekem is felfelé görbült szám.
- Föld hívja Bonnit!! - kapálózott kezével Emily a szemem előtt.