Kathryn Wilkinson Gimnázium - BEFEJEZETLEN

8.rész

Szakította félbe Kylian őt, majd megfogta karomat és berángatott az épületbe.
- Au ez fáj!!! - szabítottam ki kezemet a szorításából, mikor már bent voltunk az épületben. Neki lökött erőszakosan a folyosón lévő bézs színű falnak  amit megtámasztott jobb kezével a fejem mellett.
- Miért nem tudod egyszer befogni a szádat??? - kérdezte idegesen, de halkan, mert a folyosón is mindenki minket nézett.
- Te is láttad, hogy nem én kezdtem.
- De te olyan hülye vagy, hogy folytatod!!! - csapott egyet a falra, majd nagy levegőt vett. - Figyelj! - kezdte higadtabban. - Kérszek szépen ne foglalkozz Virginaval! Ha látja rajtad, hogy nem figyelsz rá előbb vagy utóbb békén fog hagyni. - simított végig bal kezével az enyémen.
- Nem fogom hagyni magamat megalázni, én nem!
- Hát ezt nem hiszem el. - lett megint ideges. - Tudod miért irritáljátok egymást ennyire?! Mert mind a ketten ugyan olyanok vagytok! - emelte fel a hangját.
- Ha azt hiszed, hogy olyan vagyok, mint ő félre ismertük egymást! - meglöktem őt majd elmentem tőle. A tömeg megnyílt előttem és tátott szájjal nézték az eseményeket.
Pff... én olyan, mint Virginia?! Ez nevetséges. Most ez szar esett. Nagyon szarul.
Ma is duppla kémiával kezdtem. Nem tudtam figyelni a tanárra, csak a Kyliannal való beszélgetésünk volt eszembe. Nem  hiszem el, hogy megint Vigi miatt vesztünk össze.
Mikor a második órának vége lett mint mindig most is az ebédlőbe mentem. Leültem helyemre, elővettem szendvicsemet és elkezdtem falatozni.
Megjelentek a lányok és egyből kérdezősködni kezdtek.
- Nagy hogy haladsz Kyliannal?? - kérdezte izgatottan Elisa.
- Láttam, hogy reggel együtt jöttetek. Úú mi volt?? MESÉLJ!!!! - folytatta Ruby.
- Nam lehet, hogy most az egyszer csak hagytok nyugodtan enni?!?! - kicsit megemeltem hangom. A lányok értetlenül néztek egymásra, de nem kérdeztek, békén hagytak. Tudják, hogy ha rossz kedvem van jobb ha nem szólnak hozzám, majd beszélek róla, ha akarok. Így elkezdtek beszélgetni minden féléről.
Nyílt az ebédlő ajtaja és belépett a kosárcsapat illetve a plasztikok. Elöl Thomas és Virgina jött kézen fogva. Mögöttük meg a többiek kullogtak. A sor végén ott volt Kylian az egyik kis plasztikkal kézen fogva sétált be.
Az egész ebédlő őket nézte. Leültek asztalukhoz. Kylian az asztalunkra nézett, mire én elkaptam tekintetemet róluk.
A lányok kérdő pillantást vetettek rám.
- Mi az? - kérdeztem és beleharaptam még egyet szendvicsembe.
- Akarsz róla beszélni? - kérdezte óvatosan Carol.
- Most nem. - mosolyogtam rájuk. Persze egy csak egy olyan tipikus kamu mosoly volt. Nem esett valami jól es sem Kyliantől. Tegnap még velem smárol a konyhánkban, mondogadt hogy így sajnál mindent meg úgy, most meg összeteszi magát egy szőkehajú, mély dekoltású, épphogy segge nincs kint a szoknyából csajjal. Nem igazán tudom ezt hova tenni.
Mire észbe kaptam már vége is volt a szünetnek. Most matek lesz. Hurrá. Nem is vágyok másra, mint hogy lássam Kyliant.
Bementem a terembe, már csak egy üres pad van a teremben, az enyém. Mit sem törődve azzal, hogy az összes szempár rámszegeződik lehuppantam helyemre és vártam hátha valaki értem jön és meg ment. De sajnos nem történt így... Nyílt az ajtó és pelépett rajta Kylian, rám nézett és ült mellém. Amennyire csak tudtam neki préselődtem a falhoz, hogy még véletlenül sem akartam megérinteni őt. Bejött a tanár is és el is kezdődött az óra. Hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy miről tanulunk. Csak másolom a táblárol amit fel ír a tanár és ennyi.
- Ahogy látom mindenkinek van szomszédja. A 3670-es feladatot csináljátok meg együtt. Kaptok rá 15 percet. Akiknek hibátlan lesz a feladat 5öst kap. - adta a feladatot Mrs. Stark.
- Hagyd majd én megcsinálom. - mondta Kyl rám se nézve. Nem szóltam semmit. Örültem, hogy megcsinálja, mivel én úgy sem értem.
- Na kész. - fordult felém köbö 5 perc múlva és odaadta füzetét.
- Köszi. - mondtam és elkeztem másolni a feladatot.
Mikor végeztem letettem a tollam és vártam, hogy a tanár végre megszólaljon, de nem. Még volt 7perc, a többiek még dolgoztak én meg már kezdtem magamat kínosan érezni. Szemem sarkából mellettem ülő fiúra néztem. Tökéletes arcvonásai miatt halványan elmosolyodtam.
- Mi tetszik ennyire? - suttogta fülembe, hogy még véletlenül se hallja meg senki, majd kezét combomra tette.
- Hagyj békén! - egyik kezemmel letoltam combomról tenyerét, a másikkal pedig mellkasánál toltam el magamtól, mert idő közbe elég közel került.
- Kylian! -  szólt a tanár. - Kész vagytok?
- Igen tanár nő!
- Rendben akkor kérlek titeket maradjatok csendben, ne zavarjátok a többieket. - mosolygott Mrs. Stark Kylianra, majd rám pillantott, de tekintete szigorúvá vált. Utál. De legalább kölcsönös.
Óra végén beadtuk a füzeteinket, hogy a tanár megtudja nézni a feladatot.  Majd indultam is a szekrényemhez kicserélni a táskám tartalmát. Kutakodtam szekrényemben, mikor két meleg kezet éreztem meg derakomon. Érintésétől libabőrös lettem és melegsés töltött el, innen tudtam, hogy ki ő.
- Mi akarsz? - kérdeztem flegmán, miközben megfordultam és levettem puha kezeit magamról.
- Őszinten!? - lépett közelebb fülig érő szájjal.
Megforgattam szemem, becsuktam a szekrényt és elindultam a teremhez. Illetve elindultam volt, ha nem fogja meg karomat és állít meg.
- Kylian mondtam már, hogy hagyj békét! - rángadtam ki kezemet szorításából.
- Bon sajnálom, amit reggel mondtam, elvorult az agyam. Csak azt akarom, hogy ne foglalkozz Virgivel és, hogy ne tőle függjön a kapcsolatunk. - nétt rám komolyan.
- Ki volt az a lány az ebédlőben? - fontam össze karomat mellkasom előtt.
- Ó Bonnie Victoria Clark csak nem féltékeny vagy!? - kérdezte szemöldökét rángatva.
- Én féltékeny!? Te sem gondolod komolyan... Mire lennék féltékeny? Nem is érdekelsz. Csak tudod, hogy legyen miről pletykálnom, hamár úgy is olyan vagyok, mint Virginia.
- Oké, ha érdekel, akkor ő Nina Drigori, a barátnőm. - mondta idegesen és ott hagyott. Végig néztem, ahogy eltűnik a folyosói tömegben.