Kathryn Wilkinson Gimnázium - BEFEJEZETLEN

17.rész

- Kicsim, itt az ideje..-jött be anya a szobámba, de mikor meglátta, hogy Willel hátulról átkarolva alszunk elállt a szava.
- Őm.. Jó reggelt. - állt fell rögtön Will a tarkóját vakarva.
- Anya, William. Will, anya. - álltam fel én is kómásan.
- Bonnie ezt majd megbeszéljük, ha hazajöttem. Most mennem kell. Kajád a pulton és légyszi ne késs el a suliból. - darálta anya. - Sziasztok. - köszönt el, de időnk sem volt semmit reagálni, mert már színét sem láttuk.
- Ez elég kínos volt. - fordult Will velem szembe.
- Igen, szerintem is. - vontam meg vállam, igazából én reggel ilyen vagyok nem igazán érdekel semmi.
- Azt hiszem itt az ideje mennem. - megfogta derekamat és magához húzva megölelt. - Kitalálok. - indult ez az ajtó felé.
- Második szünetben. - mondtam mire megállt egy pillanatra, hátra fordult majd halványan elmosolyodott.
- Második szünetben. - mondta és távozott.
Mivel még a tegnapi ruhám volt rajtam gyorsan elmentem lezuhanyoztam és vettem egy tisztát. Fekete farmert, fekete pólót és egy fekete bebújós Diamonds feliratú pulcsit találtam megfelelőnek a mai napra. Lementem a konyhába ettem pár falatot, fogatmostam, eltettem az anyukám által készített szendvicseket, felvettem kabátomat illetve csizmámat és már indultam is el otthonról. Kiérve a házból rá kellett jönnöm, hogy iszonyat hideg van. Itt van lassan a tél a nyakunkon. És mi még mindig ebbe az iskola nevezetű pokolba járunk. Borzalmas.
A leglassabb tempómban haladtam a sulink felé, nehogy véletlenül is egy perccel előbb érjek oda a kelleténél. Az első órám matek. Ez mégjobban elszomorít. Mire beértem a terembe már mindenki ott volt, kivéve a tanár. Minden tekintet rám szegeződött, ilyenkor úgy érzem mindig magam, mint egy cirkuszi majom. De én úgy tettem, mintha fel sem tűnt volna. Mielőtt leültem helyemre a tekintetem a mögöttem ülő Kilyanre vándorolt, aki végig nézett míg bevonszoltam magam. Istenem. Ilyenkor reggel még sexybb. Egyszerűen imádom. A bőrszínét, kidolgozott testét, a kócos haját, gyönyörű kék szemeit, a mosolyát, egyszerűem mindenét. Tipikusan olyan fiú, akit meglátsz és azonnal szétcsapod a lábaidat.
Mire feleszméltem gondolataimból már az órának is vége lett. Már szinte midnenki kiment a teremből én meg ott ültem és álmodoztam erről a félistenről.
- Ennyire megkedvelted a matekot, hogy maradnál még egy órát? - hallottam meg egy bársonyosan simogató mély hangot.
- Ch. - álltam fel és kezdtem el összeszedni cuccaimat, meg akartam tartani ezt a kivül flegma vagyok cuccot.
- Nincs kedved suli után elmenni valahova? Mondjuk beülhetnénkegy kávézóba. Tudom mennyire szereted a kávét és az ehez hasonló dolgoka. - nem néztem rá de tudtam, hogy mosolyog. Milyen édes már, tudja hogy mit szeretek. Akkor ezek szerint nem csak játékból volt velem, hanem tényleg figyelt is rám.
- Nem érek rá. - válaszoltam egyhangúan és elindultam kifelé a teremből.
- Ahj Bon! - kapta el karom majd közel lépett hozzám és szembe fordított magával. - Hiába játszod itt nekem a jégkirálynőt, tudom, hogy te is akarsz. - mondta utoló szavait szinte suttogva pár centire a számtól. Szív dobogásom felgyorsult és légzésem is egyre hevesebb lett. Halványan elmosolyodva megfogta derekam és még közeleb húzott magához, márha ez lehetséges volt, de ekkor megszólalt a csengő. Ez a hülye csengő. Jobbkor nem tudott időzíteni... Persze hogy kívánom őt. Ránézek és konkrétan elolvadok. De talán jobb is hogy megszólalt az a bizonyos csengő, így legalább nem estem újra hibába.
- Mennem kell. - toltam el magamtól, majd sietősen távoztam.
Elmentem abba a terembe ahol a következő óránk lesz. Média. Szeretem ezt a tantárgyat,  mert lazulós és általában filmet nézünk, majd elemezzük a kameramozgásokat. Ennek az órának mindig olyan hamar vége van.
Mikor kicsengettek már özönlött is mindenki az ebédlőbe. Keddenként mindig többen vagyunk, hisz tudod, kedd a puding nap. Az asztalunkhoz néztem, már mindenki ott ült kivéve én. Nem is értem, hogy ők hogy kerültek oda ilyen hamar. Na mindegy. Most koncentráljunk a pudingra, hogy jusson. Elkeztem tolakodni előre, majd végre elértem a pulthoz, ami mögött Margit, a konyhás néni állt.
- Szerencsés vagy, ez az utolsó puding. - adta át az előbb említett ételt.
- Köszönöm szépen. - köszöntem meg illedelmesen.
Sosem értettem, hogy miért csinálnak belőle ilyen keveset, ha tudják, hogy ezt mindenki szereti?! Gondolataimból egy ütközés ugrasztott ki.
- Úristen. Te ribanc. Ezt a felsőt tegnap vettem. Ezt annyira meg fogod még bánni te szerencsétlen senki!!!! - kezdett el sipánkozni Nina, akinek véletlenül nekimentem és egyetlen örömöm ebben az iskolában a ruháján landolt. Persze erre az egész ebédlő felfigyet.
- Jajjjj úristen!!! - kezdtem el ugyan azon a hangon beszélni kifigurázva, mire halk nevetések jöttek a "közönségből". - Ez volt az utolsó puding. Jajj de sajnálom, hogy pont a te ruhádon kellett landolnia, ennél rosszabb helyen már nem is végezhette volna. - játszottam még mindig meg magam, mire mindenki hangosan felnevetett, majd Ninacska ""véletlenül"" nekem jött és kivonult az ebédlőből. Ezek jelenetek után újra mindenki a kajájával foglalkozott.
- Ez szép volt. - pacsiztak le velem a lányok, mikor az asztalhoz értem én meg csak szomorúan leültem.
- Most mi a baj? - kérdezett rá a mellettem ülő Will aggódva.
- Most nincs pudingom, amit megehetnék. - mikor ezt kimondtam mindenki hangosan felnevetett, majd Mark felajánlotta, hogy megeketem az övét, amit természetesen szó nélkül elfogadtam.
A nap hára lévő részében nem történt semmi érdekes. Szenvedtem még pár órát, de viszonylag hamar eltelt. Tanítás után Wiliam hazakísért, bejött egy meleg teára és hazament. Majd mikor anya hazaért számonkérte a reggel történteket és elkezdett papolni nekem a biztonságos sexről.