Kathryn Wilkinson Gimnázium - BEFEJEZETLEN

11.rész

- Nem tesszük tönkre. Csak megbosszuljuk, amit veled, velem és a többiekkel csinált.

Szemem sokszor a néhány sorral lejjebb ülő szerelmes párra tévedt. Puszilgadták és ölelgedték egymást, de Kylian szeme párszor találkozott tekintetemmel. Ekkor persze rögtön a pályát kezdtem el bámulni, mintha annyira érdekelne, ami oda lent folyik. 

Williamet már az ebédlőben kezdtem kedvelni, mikor úgy mond elcsitította barátnőimet, de most hogy már bevédett Ninaval szemben is totálisan szimpatukus a csávó. És még a kinézete is elég vonzó, azok a gyönyörű zöld szemek, kóctól össze-vissza álló barnás göndör fürtök, még magassága is megfelelő, körülbelül a válláig érek neki. Imádom magas pasikat. A testéről nem is beszélve. Bézs színű ingje enyhény feszül izmos felsőjén. Már attól libabőrös leszek, ha belegondolok milyen látvány lehet az testén lévő vékony anyag nélkül.
Ezektől a gondolatoktól autómatikusan elmosolyodtam és ajkamba haraptam.
- Úgy bele néznék a fejedbe, kíváncsi vagyok mire gondolsz éppen. - szakított félbe az előbb említett fél isten.
- Nem akarod tudni. - nevettem fel.
- De, nagyon. - megnyalta alsó ajkát és közelebb dőlt hozzám, karját pedig átemelte fejem felett és a vállamon pihentette meg, mire én felvont szemöldökökkel néztem rá és mikor épp mondtam volna a magamét megelőzött. - Azt hiszed, hogy nem vettem eszre, hogy Kylianéket nézed folyamatosan!? Most nincs ott Nina és ő figyel minket. - felé néztem. Igaza volt Willnek konkrétan pislogás nélkül meredt minket. Gyorsan visszafordultam hozzá, hogy még véletlenül se találkozzon Kylel a tekintetünk.
- Benne vagy egy ki játékban? - kérdezte súttogva, közben cikázott tekintete szemeim és a szám között. Válaszként csak bólintottam egy igent. Majd közelebb jött. Éreztem a testéből áradó hőt és mentolos lehelletét.
- Legyen egy szabály! - toltam el egy picit magamtól, mire ő egyik szemöldökét felvonta. - Ami itt, a lelátón történik az itt is marad. - bólintott egyet, majd szépen lassan közelebb, közelebb és közelebb jöt. Majd a végén ajkaink összértek. Csókja durva volt de még is kicsit szenvedélyes. Miközben nyelveink csatáztak kezemet hajába csúztattam és elkezdtem játszadozni fürtjeivel, neki az egyik keze még mindig vállamon pihent, míg a másik a combomon.

Tökéletes csókunkat levegő hiánya szakította meg. Mosolyogva elváltunk egymástól, majd egymás szemébe meredtünk. Egy pillanatra oldalra néztem, lent megpillantottam Kylian mérgelődő fejét és ekkor jött meg Nina is.
- Igaza volt, tényleg jól csókolsz. Sőt! - kezdte el simogatni combom.
- És ez ilyen meglepő!? - vettem le kezét az előbb említett testrészemről.
- Őszinten!? - nevetett fel.
- Na jó. Inkább nem vagyok kíváncsi a válaszra. - nevettem én is és a másik kezét is levettem magamról.
Mikor lenéztem már Kylianék nem ültek helyükön. A versenyzők pedig az utolsó kérdésnél tartottak.
- Na már mindjárt vége ennek a szarnak. - csapta össze kezeit William. - Milyen gyorsan megy az idő, ha jól szórakozunk. - húzogadta szemöldökét nagy vigyorral az arcán és újra közelített.
- Szerintem induljunk el lefelé. - tettem izmos mellkasára kezemet és eltoltam őt. Megindultam lefele a lépcsőn és ahogy hallottam Will is jött utánam. Mire leértünk pont vége lett a csoport versenynek. A stréberek nyertek, mi a bukottak lettünk a másodikok.

- Kár, hogy ti nem jöttetek. Elég király volt. - mondta széles mosollyal Elisa.
- Soha többet nem megyek ilyenre. Ez nem nekem való. - mondta unottan Mark. - Ti legalább jól szórakoztatok? - nézett ránk.
- Elvoltunk. - vontam meg vállam, majd Willre pillantottam, aki halvány elmosolyodva állt.
- Lesz ma egy buli Robinéknál. Nem megyünk el? - jött oda lihegve Paul.
- Ki az a Robin? - néztünk rá a srácra, de Emily tette fel a kérdést.
- Egy fiú a sportolóktól. - vonta meg a vállát.
- Szerinted jó ötlet lenne nekünk oda elmenni? - vonta fel szemöldökét Ruby.
- Mért ne!? Na srácok!!! Jó buli lesz!! Úgy is ti izéltek, hogy ú bukottak vagytok és harcoltok a "rendszer" ellen! Akkor menjünk! És érezzük jól magunkat, együtt!! Holnap úgy sincs suli. Tudunk inni és legalább kicsit megismerjük egymást!! Ha meg kitesznek minket onnan legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk. - mondta a lelkesítő beszédét.
- Igaza van. - mikor kimondtam az összes szempár rám tapadt. - Nem veszítünk semmit. És lehet még jó is lehet a végén. - néztem Paulra, aki elmotyogot egy köszönömöt, amiért segítek neki.
- Biztos vagy ebben Bonnie? - vonta fel szemöldökét Carol. - Ugye tudod, hogy valószínűleg Virginia és társai is ott lesznek. Sőt még Kylian is.
- Nem érdekel. Igaza van Paulnak. Mutassuk meg nekik, hogy mi  is vagyunk valakik. - mondtam ezt már mosollyal a számon.
- Jó benne vagyok. - mondták a lányok kórusban.
- Mark? Donald? Will? - nézett a srácokra Paul.
- Ki nem hagynánk. - mondta Mark és Donald. Mindenki William válaszára várt.
- Nem tudom. - nyögte ki végül.
- Naaaa Will jó móka lesz. - ütötte vállba a őt Mark.
- Oké legyen. - ment bele nagy nehezen.

Mivel már nem volt több program hazamehettünk. Együtt mentünk ki a suliból, de hamar szétszakadtunk. Mark, Paul és én lakunk egy irányba szóval mi együtt folytattuk utunkat, többnyire csendben.
- Na én itt lakom. - állt megy egy bazi nagy fehér ház előtt Paul, három utcára az én otthonomtól. - 9kor találkozuuunk. - fogott kezet Markkal, tőlem is elköszönt, majd bement a mondhatni palotába. Ketten mentünk tovább, de nem sokáig, mert idő közben Mark is haza ért. Mivel öt percre lakik tőlünk megbeszéltük, hogy este bejön értem, mivel fogalmam sincs hol lakik az a Robin gyerek.
Elköszöntünk egymástól, majd folytattam utam.
Most hogy egyedül vagyok tudatosult bennem, hogy én mire vállalkoztam. Elmenni egy olyan buliba, ahol gondolom nem látnak szívesen plusz valószínűleg ott lesz a legnagyobb ellenségem, Virginia és majmolói, meg persze Kylian is. Nem vagyok épp elméjű.