Dark Romance - Nincsenek Véletlenek

2014. május 25. vasárnap, 14:28

Eldöntöttem, hogy ma ki se fogok mozdulni a házból. Csak addig, hogy összeszedjem az összes egészségtelen dolgot a városból. Ledobom a szatyromat az étkező pultra, amely tele van sajtburgerrel, sült krumplival, egy csomag sajtos chipsszel, gumicukorral és temérdek mennyiségű csokoládéval tele szénsavas üdítőitallal. Mások isznak, drogoznak én pedig ezekbe a dolgokba temetem a gondjaimat.

Közben kényelmesen hátradőlök a szófára a nappaliban és vagy tizedjére is megnézem a Vissza hozzádot. Sosem tudom megunni, talán azért mert a tökéletes első szerelmet pont ilyennek képzelem el. Emlékezetesnek és soha el nem múlónak. Akaratlanul is az fejembe férkőzik Jeffrey a gondolataimba. Tényleg ő lenne az? Az az első akiről mindig is álmodtam. De a filmek soha nem fedik a valóságot. Nem tehetek róla, de Nicholas Sparks minden története magával ragad. Miatta kedveltem meg az olvasást is.

A film végén még vaníliás jégkrémet kanalazgatok a dobozából, amikor Kathy hazaér.

-Halihó megjöttem. - csapja be a bejárati ajtót. - Remélem kipihented magad, mert most nem fogsz.

Belép a nappaliba, és megdöbbent arccal néz rám. Nem törődöm vele. Nem is vártam ennél másabb reakciót. És ahogy ismerem, változtatni fog a helyzetemen.

-Nem mondod, hogy egész nap a tévé előtt gubbasztottál és teleetted magad ezekkel itt. - mutat az üres papírcsomagolásokra.

-Nem mondom, láthatod. - válaszolom tele szájjal.

-És a Vissza hozzádot nézed? Megvárhattál volna vele.

-Úgyis mindjárt vége.

-Pont jókor, mert nem hagyhatom, hogy továbbra is szerelmi bánatodban kanapékrumplivá válj ilyen szép időben.

Kérdően nézek rá.

-Ami azt jelenti, hogy most azonnal irány a város.

Elutasítóan bólogatok:

-Nincs az az Isten, hogy én emberek közé menjek.

-Márpedig futni csak a szabad levegőn lehet.

Tudja, hogy élek halok a futásért. A gyenge pontomat használja erre. Jó kis trükk!

-De...

-Semmi de. Muszáj lesz ezt a sok kalóriát leadni, amit ma felvettél.

Nem állok tovább ellent. Lehet igaza van, futni márpedig szeretek, és nem fogom ezt feladni mások befolyása miatt. A plusz kilókra sincs túl sok szükségem.

-Irány a gardrób! Én pedig összeszedem ezt a sok szemetet.

Valóban szükségem van erre? Mondja bennem egy hang. A másik énem pedig helyeslően bólogat. Nem élhetek örökké azzal a gondolattal, hogy Jeffreyre várok. Már megint beleférkőzik a gondolataimba, de hogyan tudnám kitörölni őt onnan? A szívem most azonnal keresné őt addig, amíg meg nem találja. Az eszem már felpofozna, ha ezt tenném. De legbelül mégis csak azt érzem, hogy hiányzik. Kell az érintése, és az, hogy azt mondja minden rendben van. Az akadályok csak úgy eltűnnének. Szép is volna, és túl egyszerű. Márpedig az élet nem az, és ezt már meg is tapasztaltam. Bárcsak túl tenne a makacsságán és végre elmondaná, hogy mégis mi folyik itt.

Ácsorgok egy ideig a szekrényem előtt, mire választok egy ruhadarabot. Pár pillanata múlva, már le is váltottam a rongyos pizsamámat és a rózsaszín nyuszis mamuszomat, a fekete-zöld trainingemre és fehér edzőcipőmre. Hajamat egyszerű lófarokba fogom, és a konyhába lépek, ahol Kathy már át is öltözött, és az átlátszó kulacsomba tölti mentes vizemet. Már ezt is tudja. Fitt és lendületes. Honnan van még ennyi energiája a munka után is?