Amy Evans átlagos 23 éves, friss diplomás lány, akinek a legfontosabbak a barátai és a széteső családja és legnagyobb álma, hogy kitörjön az unalmas, amerikai életből és végre világot lásson.Egy bizonyos napig, amikor kiderül, hogy senki sem az körü...
Nem emlékszem már arra a napra, amikor utoljára ilyen későn keltem fel. Mindig is korán kelős típus voltam. Jeffreynek igaza volt.
Változom.
Egy kicsit megkönnyebbüléssel ébredek fel, amikor szerelmemet, akinek odaadtam magam, nem lépett le.
Sóhajtok egyet, majd egy ideig bámulom. Olyan kisfiús és szelíd az arca, amikor alszik. Nocsak, fordult a kocka, most én nézem meg minden egyes részletét alvás közben. Arca borostásodik, ami kifejezetten szembetűnő, amikor néha megremeg hirtelen és vonásai megkeményednek.
Vajon mit álmodhat? Bár beleférkőznék az álmaiba, ahogy azt ő is tette az engedélyem nélkül. Szembesülök vele, hogy sajnos én nem rendelkezem ezzel a képességgel. Nem is bánom, talán így kell lennie.
Mivoltomról eszembe jut, hogy meg kellene látogatnom édesanyámat és tisztázni vele a helyzetet. Elhatározom, hogy ma megkeresem. Tudnom kell az igazságot. Azt, hogy hogyan lettem ilyen, mindenekelőtt hogy miért? Meg akarom ismerni a múltam minden egyes részletét.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Jeffrey hirtelen felébred, amitől én megijedek, és reflexszerűen a fejéhez vágom az egyik párnát. Olyan viccesen reagál, amire muszáj elnevetnem magam. Kicsit előbújik bennem a kis ördög, mire ő egy mozdulattal leveti magáról a takaróval együtt a párnát, majd fölém gördül.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Egyáltalán nem dühös, csak huncut énjét elővéve, kajánul mosolyog és megcsókol. Az arcára fagyott öröm miatt az ajkunk csak egy része ér egymáshoz.
-Hát így kell reggel köszönteni? - kérdezi.
-Reggel? Tudsz te róla, hány óra van?
-Nem, de nekem reggel van, mert most ébresztettél fel.
-Én? - mutatok magamra. - Tudsz te egyáltalán róla, hogy te is milyen édesen alszol? - tolom el az arcát magamtól, hogy ránézhessek.
-Lássuk csak!...Nem, de ha te ezt ellenőrizted, én elfogadom a bókodat.
Végre előjött belőle az az énje, amit megismertem. Már nagyon hiányzott. Köztük ez az egyik dolog, ami miatt beleszerettem visszavonhatatlanul.
