Dark Romance - Nincsenek Véletlenek

2014. május 25. vasárnap, 18:52

Szóhoz sem jutok a megjelenésétől. Miért van itt?

Legszívesebben a nyakába ugranék örömömben, de ellenállok ennek a vágynak. A szívem is hirtelen hevesebben kezd verni, a pihenő után is. Szemmel láthatóan ő sem tud szóhoz jutni. Élesen beszívja a levegőt, most is vívódik magával. Valószínűleg sokat készült erre a beszélgetésre, mégis fogalma sincsen hogyan kezdjen bele.

Végül megtöröm a csendet:

-Miért vagy itt?

-Mondtam már, hogy nem akarlak egyedül hagyni, és megszeretnék mindent magyarázni.

-Miért hiszed azt, hogy mindenre van magyarázat

-Mert erre igenis van! Csak neked kell rájöjj, ha én már nem tehetek semmit.

-Ne kerüld a forró kását Jeffrey, kérlek!

Hirtelen elgondolkozik és a fejét fogja, majd idegesen beletúr a hajába.

-Jó! Ahhoz, hogy a kérdéseidre választ kapj velem kell jönnöd.

-Mi? Nem, nem... - hajtogatom hisztériázva egyre jobban.

-Amy, figyelj rám! - fogja két kezével meg az arcom.-Tudnod kell, csak kérlek gyere velem.

Végig a szemébe nézek mélyen. Egyszerre van benne vágyakozás és megbánás. Teljesen elvarázsol. Azt hiszem vele akarok menni. Tudnom kell mit rejteget oly féltve. Ez a legmegfelelőbb alkalom rá.

-Amint megtudod gyűlölhetsz és megvethetsz engem érte, de az érzéseim akkor sem fognak megváltozni irántad. Csak arra kérlek ne fuss el!

Az idáig karba tett kezem kioldom.

-Jól van legyen. De hová megyünk?

Alig hogy kimondom, Jeffrey megfogja a karomat, de nem szorítja, és a kocsijához vezet. Na most miért nem suhanunk? Csalódik egy belső énem. Egy fekete Audi R8-asba ülünk be. Kinyitja nekem az ajtót, majd a vezető ülése ő is beül. Még a biztonsági övet is becsatolja, de azt már nem hagyom, hogy ő tegye.

Nagyon komoly hangulatot kelt. Belsőmben remegek, ugyanakkor izgatott is vagyok. Eszembe jut Kathy, hogy már megint faképnél hagyom. De muszáj ezt most megértenie. Vajon miért tarthat ilyen sokáig egy flakon víz megvétele. Van egy olyan érzésem, hogy neki is benne van ebben a helyzetben keze.

Jeffrey rám néz azzal a komoly arccal, majd beindítja a motort. Hogy ne legyen csend az úton bekapcsolja a rádiót, amiből egy pendrive lóg ki. Onnan csendül fel a zene. Valami rock banda játszik, hallottam már valahol ezt a számot.

-Melyik banda szól?

-A Three Days Grace.-mered a távolba az utat fürkészve. - Fallen Angel a címe.-Milyen találó!

Továbbra is tartja a hallgatottságot, hiába is próbálkozom a beszéddel.

-Hová megyünk?

-Majd meglátod,

Nem is próbálkozom tovább, úgysem tudnám kitalálni, mert életemben nem jártam még erre, és mióta ideköltöztem, nem volt alkalmam rá, hogy felmérjem a környéket.

Egy tábláról leolvasom, hogy az A40-esen haladunk Oxford felé. Annyit tudok róla, hogy egyetemi város még a földrajz órákról. Most az egyszer örülök neki, hogy azon az órán kivételesen figyeltem. De miért mennénk egyetemi városba? Semmi összefüggő magyarázatot nem találok rá.

Már több mint fél órája meredek az útra és a tájra. Valahogy mindig is ilyen képet képzeltem el Angliáról. Arra is bőven van időm, hogy megbámuljam Jeffreyt. A helyzet mi sem változott, Jeffrey ugyanúgy a vezetésre koncentrál. Hosszan nézve rájövök, hogy ennél helyesebb teremtményt életemben nem láttam. Fekete feszülős pólóján kivehető az összes izomfeszülete. Szúrós tekintete aggodalomról árulkodik, de kérdezésemmel nem akarom megerősíteni a feltételezésemet.