Dark Romance - Nincsenek Véletlenek

2014. június 7. szombat, 17:49

Ugyanolyan kajánul mosolyog, mint amikor utoljára kísértett a városban.

-Mi a francot keresel itt már megint? - emelem fel a hangom.

-Nahát! Így kell köszöntened a régi jó barátodat? Azért egy köszöntés nekem is jár, nem igaz? - ölelne meg.

-Nem, nem igaz! - tolom el magamtól.

Hangjában érződik a részegség, szédítő a kocsmaszaga is, amit erősen érzek. Már megint ivott.

-Mit akarsz tőlem?

-Hát nem tudod? Van nálad valami, ami nekem kell. A szerelmedért folytatott küzdelmet már rég feladtam. Igazából, hogy őszinte legyek, sosem voltam beléd esve. Csak magányos voltam, és te pont kapóra jöttél, amikor ugye Brenda rám erőltette, hogy jöjjünk össze.

Szavai egyenesen a lelkem mélyére fúródnak. Újabb hazugság. Az elmúlt fél évben, hazugságban éltem. Nem is szerettet engem soha. Az igazság kínzó, de már eléggé megerősödtem hozzá, hogy kibírjam. Nem bírom tovább nézni. Azonnal elküldöm.

-Tűnj el vagy sikítok!

Az adrenalin szétárad az ereimben, erősebbnek érzem magam, mint valaha.

Szeme borostyán sárgává változik, arca megkeményedik. Kicsit sem van már vicces hangulatában.

-Megoldjuk! - mondja, majd hirtelen úgy fordít, hogy neki háttal álljak, miközben tenyerét a számra teszi.

Egy hangot sem tudok kiejteni a számon. Még nyöszörgést sem. Van róla tudomásom, hogy az ő ereje sem puszta emberi, de így, hogy részeg, talán van esélyem a menekülésre. Azon töröm a fejem, hogyan menekülhetnék el. Kathy így nem fog meghallani, viszont fel fog neki tűnni, hogy hosszú ideje nem értem még fel a csomagokkal.

Lágyan a fülembe suttog, bár nekem ez már egyáltalán nem érzéki, inkább félelmet kelt bennem. Próbálom ezt az érzést visszaszorítani több-kevesebb sikerrel.

-Ne próbálkozz a meneküléssel, úgy sem fog menni.

Részeg állapotához képest elég eszes. Vagy talán ő is tud olvasni a gondolataimban?

Hallom Kathy kopogó cipőjét, ahogyan lefelé igyekszik a lépcsőn. A vacak liftet, még mindig nem javították meg. Azzal tisztában vagyok, hogy a hallásom erősebb Ryané-nél, hiszen még csak a negyedik emeletnél tart. Kihasználva ezt, felkészülök a megjelenésére, és már egy tervet is kigondoltam.

Kathy már a nevemet kiáltja.



-Amy, mondtam segítek felhozni. Mi tart ilyen...so-ká-ig? - toppan be a garázsba, amikor látványunkra megtorpan, és ijedtében lefehéredik.

-Mi folyik itt? - kérdezi sejtelmesen, értetlenül.

Abban a pillanatban egy hirtelen mozdulattal megharapom Ryan számon nyugvó kezét, mire ő megrázza azt és felkiált.

-Kathy, fuss! - kiáltom, ahogy csak tudom.

Lassan, de engedelmeskedik. Rémült arccal távozik. Én pedig azonnal lágyékon rúgom elrablómat, öklömet pedig az arcába csapom. Az orra elkezd vérezni, arcából sugárzik a düh. Kicsit meghátrál a lendülettől. Érdemes volt anno önvédelmi oktatásra járnom középsuliban. Köszönöm Jason!

Hirtelen Claire hangját hallom a fejemben, amikor Ryan fájdalomtól való szenvedését figyelem.

-Használd a képességeid! - tanácsolja.