Látlak a sötétben (befejezett)

NYOLC (DAL)

Sziasztok!

Kicsit összesűrűsödtek a dolgaim, de hétvégén ismét jelentkezem majd a következő résszel! :) Köszönöm a türelmet és a figyelmet,

N.

Nem sokkal azután, hogy felébredtem Karola ágyában, fájdalom cikázott végig a koponyámon. Oldalra sandítottam, hogy megnézzem, ő lélegzik-e, de még szörcsögött is, úgyhogy gond egy szál sem. Annál inkább a fejemben. Talán nem kellett volna meginni egyedül azt az üveg italt hajnalban?

Nehezen mozduló végtagokkal kimásztam, és a kriptai csendben elvánszorogtam a konyháig. Mint egy holdkóros, úgy nyomkodtam a kávéfőzőt, de hála az égnek, sikerült beprogramoznom. Kihúztam az egyik széket az asztal mellől, és leereszkedtem rá.

Ez a délelőtti csend, ez a konyhai magány tökéletesen leírta azt, amit odabent éreztem. Ürességet. És mégis valamit. Valamit, ami kellemetlen szájízt hagyott. Keserűt.

Napok alatt siklott ki az életem. Katasztrófa voltam. Egy részem vágyott egy életre, amit nem mertem élni. Egy másik részem haragudott, egy harmadik pedig haldoklott.

Mégis milyen menyasszony az, akinek néhány röpke hét alatt meglazul a kapcsolatába vetett hite? Akinek elég egy alak a múltból, hogy úgy érezze, minden tönkrement?

Ez volt hát a szomorú valóságom. Megrekedni szívás.

Karola borítékja ott hevert a pulton. Gondolkodás nélkül felkaptam, és kinyitottam. Öt nap a varázslatos Görögországban, jövő heti indulással, két főre. Természetes, hogy Francest nem hagyja itthon. Ki is nyírtam volna Nevant az ötletért.

Örültem, hogy Karola kicsit kiszabadul innen. Szüksége is volt rá. Őt is kísértették a múltbéli fantomjai, és gyűlöltem az érzést, hogy nem tudok segíteni neki. Hiszen a másik felem volt.

Lefőtt a kávé. Megforgattam a jegygyűrűt az ujjamon. Dobolt a dallam a fülemben, hogy valami nincs rendben. Fájdalmas melódiájára dobbant a szívem. A bennem lévő dal most karcosan nyekergett.

Három nappal később Karola és Frances felpakoltak, és kivittem őket a repülőtérre. Tudtam, hogy csak egy hétre mennek, de könnyek között búcsúztam tőlük.

– Nagyon vigyázzatok magatokra! – kértem, sőt inkább parancsoltam.

– Felhívlak landolás után – ígérte meg Karola, aztán lőtt hármunkról egy szelfit, miután nagyjából vállalható fejet vágtam. Frances nevetett, Karola önfeledtem mosolygott, én meg... Nos, én voltam.

Elég volt egyetlen pillantást vetnem Karola boldogságtól sugárzó arcára ahhoz, hogy tudjam, minden rendben lesz vele.

– Puszi – öleltem meg őket utoljára az ellenőrzőkapu előtt.

– Te is viselkedj jól – kacsintott rám, és egy utolsó integetés után eltűnt a szemem elől. Álltam pár percig, mint akit éppen magára hagytak a repülőtéren. Idegenek jöttek-mentek, és úgy éreztem, ideje nekem is a magam útjára lépnem.

Vettem magamnak egy pohár kávét, és amint kiértem a kocsimhoz, már jelzett is a telefonom. A Twitterről jött értesítés, Karola ügyködött valamit.

Irány Görögország! – írta az iménti szelfink fölé. – Köszipuszi, @Nevanofficial!

Na, ettől aztán biztos megőrül az internet népe! Karolát már attól a perctől kezdve rajongók hada követte a közösségi platformokon, hogy kiderült, ő Austin barátnője. Mesélt hajmeresztő sztorikat arról, milyen üzeneteket és kommenteket kap, ezért egy idő után abbahagyta az olvasásukat. Azt tanácsoltam neki, hogy törölje magát mindenhonnan, vagy állítsa titkosra a profilját, de kiakadt rajta.