Érted adtam a lelkem

17. fejezet

Evelyn

Határok átlépése

Tehát a villámlással kellene kezdenem. A kezembe veszem a könyvet, majd a negyedik oldalra lapozok. Puha, lágy tapintású papírok vannak benne.

Vastag, legalább ezer oldalas könyv, biztosan sokat tudok tanulni belőle.

Villámlás I. szint

„Az első szintnél csak egyedül tud villámlani a megláncolt lélek, viszont a második szinttől már még egy személyt képes magával vinni."

„A villámlás képessége bizonyos szinten korlátolt. A Pokol és a Menny tiltott hely."

Ez a fejezet legalább öt oldalt foglal a könyvben. Többször is figyelmesen végig olvasom.

Legelőször az első szintet is fejlesztenem kell. Tudnom kell bármikor, bármilyen helyzetben villámlani, koncentráció nélkül. A pillanat töredékében tudnom kell, hova akarok menni. Nem lesz egyszerű! Ezt még a többiekkel gyakorolhatom, mivel nekik is szükségük lesz rá.

Hajnali három óra van. Eront már éjfélkor elküldtem, mert tanulni akartam. Nem azért vagyok itt, hogy romantikázzak, szerelembe essek meg hasonlók. A szex mellékes örömszerzés, élvezet, lazítás. A randizás fogalma itt nem ismert.

A napirendet már átküldte Melzenor egy borítékban, valamint, hogy egy hónap múlva megyünk csak igazi gyakorlatra. Egy nagy sóhajjal le is rendezem részemről.

Egészen ötig dolgozom Eronnal együtt, utána öttől hétig tanulunk a többiekkel és így tovább. Két óra munka, két óra tanulás. A többiek még nem dolgoznak, ők a könyveket bújják még akkor is, amikor mi dolgozunk. Annyi különbséggel, hogy akkor lazulnak, mert mikor mi is itt vagyunk, akkor nagyrészt gyakorlatban mennek a dolgok.

***

Ez a hónap elég húzósan telt. Éppen annyira volt leterhelő, mint amire számítottam. Egy átlagember nem bírná elviselni, már csak azért sem, mert pihenésre, alvásra lenne szükségük. Enniük is kell, meg minden egyéb, ami sok időt venne el a napból.

Minden reggel háromkor kezdés, munka, tanulás, majd elölről.

Végre eltelt egy hónap, hamarosan indulunk a sziget másik végére. A változatosság kedvéért ott tilos lesz villámlani. Vajon mit tervez számunkra?

Minden, ami fontos bepakoltam egy táskába. Ezek leginkább tisztálkodási szerek, meg ruhák, cipők. Egy hétig leszünk távol.

Villámlok a nappaliba, ahol a fiúk a kanapén fetrengenek. Igazán felnőhetnének már. Nem kellene játszaniuk a laza csávót.

– Szia, Evelyn! – kiált felém Stephen. Ahogy látom Eron elég féltékeny, amikor meglátja, hogy kedvesen integetek felé köszönésképp.

– Szia! – köszön Kevin is vidáman. Biztosan örülnek, hogy végre nem kell gyűrniük az agyukat egész nap.

Jelenleg nincs különösebb dolguk, csak tanulni, viszont hamarosan eljön az idő, amikor halálokkal kell szembenézniük. Elizán látszik, hogy ő fogja a legnehezebben viselni.

– Eliza, merre van? – érdeklődöm, mert nem látom sehol. – Konyhában? Kertben? Szobájában? – hadarom, mert a többiek szótlanul néznek egymásra, ami számomra nagyon furcsa.

– Történt valami? – Csípőre tett kézzel döntöm oldalra a fejemet. – Az Isten szerelmére – kiáltom, – válaszolna valaki?

– Azt mondta, hogy olyan dolgokat látott a jövőben, amiket nem tud feldolgozni, ezért felkereste az Urunkat, hogy segítsen neki.