Érted adtam a lelkem

24. fejezet

Evelyn

Eronnak igaza volt, a fekete borítékok száma eléggé megnövekedett. Reggel az ajtó elé érve kiejtem a kezemben lévő forró bögre kávét, egyenesen rá a lábamra.

– Ez komoly? – forgatom a szememet. – Erre nem elég egy nap! – A kezemmel a hajamban matatok, közben arra gondolok, hogy mindenekelőtt jól esne egy kis kikapcsolódás. Huncut mosoly jelenik meg a számon, amikor Eronra gondolok.

Eron, gyere át hozzám!

Nem reagál csak megjelenik, méghozzá egy szál alsónadrágban. Kedvemre való látványt nyújt.

– Látom, nálad is akad fekete boríték – néz rájuk jobbra-balra döntögetve a fejét. – Nálam sincs kevesebb, ne aggódj!

Észreveszi a földön heverő törött bögrét, valamint a kávét, ami ráömlött a lábamra. Kicsit sem fáj, mert érzéketlenné tette magát a testem. Ilyet sem csinált még.

– Jól vagy? – kérdezi aggódva, leguggolva a lábamhoz. Eltűnik, majd megjelenik a kezében egy papírtörlővel. Sebesen törölgetni kezdi a lábamról a kávét. Szerencse, hogy nem volt annyira forró, így nem égette meg a bőrömet.

Sikeresen letörüli, de közlöm vele, hogy szeretnék fürdeni, várjon meg itt. Meglepetten bólogat, majd helyet foglal a kanapén. Hamar lezuhanyozom, hiszen terveim vannak vele, nem tökölhetem el az időt. Egy szál köntösben flangálok vissza a szobába, ami egyben van a nappalival. Pislogva néz végig rajtam. A köntös mindent elfed kivéve a lábamat.

Kaján vigyorral néz végig rajtam. Szerintem érti a célzást, amikor megnyalom a számat, mivel feláll, és egyre csak közelít felém. Megfogja az arcomat, puszit ad, majd falni kezdi az ajkaimat. Finoman harapdálja, aztán szenvedélyesen csókol. Elenged, s mosolyogva tekint le a köntös kötelére. Megmarkolja, azután egy laza mozdulattal kiköti. A szemöldökét kétszer megemeli, nem teketóriázik tovább, lecsúsztatja a vállamról, lezuhan a parkettára a puha anyag. Megnyalja a száját, aztán a kezét a derekamra helyezi, azzal közelebb húz magához. Az ölébe ugorva érzem, hogy férfiassága egyre nagyobb és keményebb lesz. Lágyan dörgölőzök hozzá, mire halkan felnyög. Hirtelen ledob az ágyra, aztán rám mászik.

– Rég volt már – mondja, majd finoman a nyakam kezdi el csókolgatni. – Baromira hiányzol! – suttogja a fülembe. Nagyon izgató, ahogy mondja. Imádom a hangját, főleg mikor kéjes dolgokat mond.

– Nekem is hiányzik, szóval ne hagyd abba – mondom kuncogva.

– Ó... Kérned sem kell!

***

Ennyi boríték? – bámulom az ajtó előtt heverő darabokat.

Leguggolok a földre és felkapok egyet, ami elsőnek a kezembe kerül. Felnyitom, kihúzom a fekete lapot.

Név: Lois Kennen. – Kor: hét éves. – Halál oka: fulladás – Helyszín: Kalifornia – Halál ideje: 10:01

Villámlok a megfelelő helyre, ott várok. Van még tíz perc a halál beálltáig.

Kalifornia egyik utcáján vagyok, ami elég elhagyatottnak tűnik. Nem látok egy szem embert sem a láthatáron, kivéve a kislányt, aki most sétál el előttem. A szeme beduzzadva, valószínűleg a sok sírástól. Lomhán halad az egyik sárga ház felé. Kopogtat, de senki sem nyit ajtót, ezért leül a lábtörlőre. Szívesen odamennék hozzá és megkérdezném, hogy mi a baj, de nem lát és nem is hall engem. A halála után vagyok képes csak beszélni vele, de addigra a lényeget megtudom.

Eltelik két perc, mire egy látszólag beszámíthatatlan férfi sétál felénk. A kislány megismeri, mert a szemét megtörölve ugrik fel az illető nyakába. Halovány mosoly kerekedik a szájára.

Kezdek elgondolkodni, hogy mi fog most történni. Ki ez a férfi? Kije a kislánynak?

Lerakja a földre, majd kézen fogva indulnak meg az ajtó felé, amit a férfi kinyit és bemennek. Tárgyakon átmenni nem tudok, így a nappaliba villámlok.

Kidülledt szemekkel nézem, ahogy a férfi a hét éves kislányt taperolja a kanapén. Felhúzza a szoknyáját és a combját simogatja, ennél tovább nem is akarom részletezni, felháborító. Ez a férfi huszonéves lehet, ha nem több... Pedofil...

A legszörnyűbb, amit a kislány sírva mond: „Bátyó, hagyd abba!"

Ez komoly? Bátyó? Hol van az anyukája? Az isten szerelmére, miért kell ezt végig néznem? A kezemet ökölbe szorítva fordítom el a fejem egy pillanatra, de tisztában vagyok vele, hogy néznem kell, mi történik.

Miután... – veszek egy mély levegőt –, megerőszakolta, fojtogatni kezdi a kislányt. Kibírhatatlan érzés, hogy nem tudok segíteni neki. Darabjaira szedném azt a csávót, aki a bátyja.

Miután meghal, a testéből távozik a lelke.

Sírva ragadja meg a karomat.

„– Mi történt?"

– Meghaltál.

Nem kínzom magam tovább, felnyitom a fekete dobozt, azután a fehér fiolát átrakom a táskába.

Egy fejrázás után indulhatok is a következő helyre. Tisztában vagyok vele, hogy ennyivel nem rendeztem el magamban, és elképzelhetően gyötörni fog még a bűntudat, hogy nem tehettem semmit.

Név: Merilin Chim – Kor: nyolcvan éves. – Halál oka: szívmegállás. – Helyszín: Nagy-Britannia – Halál ideje: 10:40

Ez szokványosabb. Idős korban inkább haljon meg az ember szívmegállásban, mint egy balesetben, vagy gyilkosságban.

***

A nap végén fáradtan ülök a kastély nappalijában, ahol megjelenik Eron és Eliza. Levetődnek mellém a kanapéra.

– Szia! – köszön elsőnek Eliza. – Hogy telt a napod? Mi egész nap tanultunk, meg gyakorlatot is végeztünk – meséli unottan, hozzám képest nyugisabb napja lehetett.

– Megterhelő. Nem is tudod elképzelni mennyire rossz, de hamarosan eljön az ideje, hogy te is elkezded a munkát, amit mi. – Nem kívánom neki. Sőt, senkinek nem kívánom a mai után meg főleg.

Fáradtan csóválom a fejemet, aztán hátra döntöm a kanapé támlájára. Mély levegő vételekkel próbálom megemészteni a ma látottakat. Még mindig nem szoktam hozzá ehhez, pedig ideje lenne. Ridegen kéne végig néznem, ahogy halnak az emberek.

– Jól vagy? – kérdezi Eron kedvesen. Őt már kevésbé viselik meg ezek a dolgok, ahogy látom, vagy csak jól titkolja.

– Jobban, de a tudat, hogy holnap, meg holnapután is ugyanez kell elszenvednem, elég nehéz. – A kezem a fejemhez emelem, hogy beletúrhassak a hajamba és pár pillanatra eltakarhassam a szememet.

– Én megértelek – mondja a karomat simogatva. A kezünket összekulcsolva döntöm a fejem a vállára. Hárman megnézünk egy filmet, hogy kicsit kikapcsoljon minket.

Jó lenne tudni, hogy mit vétettem, hogy ide kerültem. Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? Megöltem valakit, vagy valakiket?

Megbánni sem tudom, mert fogalmam sincs mit kéne.

Azért lett rövidebb a fejezet, mint eredetileg volt, mert kiszedtem a 18+ tartalmat.