Érted adtam a lelkem

34. fejezet

Evelyn

Reggel idegen ágyban ébredek. Elsőnek arra gondolok, hogy elrabolhattak, de eszembe jut, hogy okkal jöttem ide, méghozzá önszántamból.

Üresebbnek érzem magam, mint valaha. A szoba csendje megnyugtatja háborgó lelkem.

Vajon mit fogok ma csinálni? Úgy érzem, ahhoz, hogy eltemessem az emlékeim, újra át kell élnem őket, majd belenyugodni a történtekbe. Gondolatmenetem kopogás hangja töri meg. Az ágyból kiugorva az ajtóhoz sietek, ám elfelejtem, hogy milyen ruha van rajtam.

Az ajtóban Drogon áll, s tátott szájjal néz végig rajtam, majd zavartan az arca elé teszi a kezet. Értetlenül nézek rá.

– Szia! – köszön elpirulva. – Azt reméltem, hogy már felébredtél, és átöltöztél, de jobb, ha később visszajövök – mondja, de elkapom a karját, hogy ne menjen el. – Mi az? – bámul rám kérdőn, s igyekszik csak a szemembe nézni.

Olyan hálóing van rajtam, ami szinte teljesen átlátszó, hiába ér le szinte a földig, ha alatta szó szerint nincs semmi, és látni a mellem, valamint a nőiességem. Mit sem törődve ezzel, berántom erővel a szobámba.

– Ugye tudod, hogy nem szabadna a szobádban tartózkodnom? – kérdezi felvont szemöldökkel. Látom, hogy nehezére esik a szemkontaktus. Tekintete olykor a testemre téved.

– Először is: Szia. Másodszor: Miért nem? – teszem csípőre a kezem.

– Hát, mert... – tereli tekintetét a szoba egyes részeire, csak rám ne kelljen néznie, mondjuk meg is értem.

– Tehát? – kérdezem oldalra döntött a fejjel, kíváncsi tekintettel.

– Ezen a helyen, csak akkor megy a férfi a nő szobájába, hogyha hálnak – motyogja, kínosan a hajába túrva. Úgy látszik, eléggé kellemetlen helyzetbe hoztam őt.

– Mit csinálnak? – kérdezek vissza rémülten, mert nem ugrik be a szó jelentése, hiszen mi nem használjuk.

– Szeretkeznek! – nyögi ki végül széttárt karokkal. – Te meg... – fordul felém, és akaratlanul is megbámulja a testem. – Ez a ruha annyira átlátszó, de őszintén, mindent látok.

– Igazad van, csak beszélgetni akartam, de ha ennyire zavar, meg állításod szerint a férfi csak az miatt jár egy nő szobájában, akkor távozz! – mondom határozottan. – Később felkereslek!

Megindulok az ajtó felé, és már nyitnám, de utánam sietve a falhoz présel. Lenge ruhámon át érzem, ahogy kezd merevedése lenni. Hihetetlen!

– Drogon, engedj el! – kérem tőle normál hangerővel.

– Ne haragudj, csak a formás feneked láttán, nehéz türtőztetnem magam. – Nagyot nyel, majd elenged, és erőt véve magán egyet hátralép.

Teljesen elpirulok, hiszen első alkalom, hogy Chris-en és Eronon kívül más férfi közeledne úgy felém. Oké, egyszer Kevin is bepróbálkozott.

– Sajnálom! – mondja toporzékolva, mint aki majd felrobban. Szerintem nem sajnálja, de ezt nem vetem elé. – Felejtsd el! – A fejével oldalra biccent, jelezve, hogy álljak arrébb az ajtóból, hogy kimehessen. Én meg is teszem, így elhagyja a szobát.

Ez fura, máskor sokkal zavartabb voltam, ha valaki elsőnek közeledett ilyen téren felém, most meg...

Egyébként még mindig furdal a kíváncsiság, hogy ki ő, és miért küldte el első nap az Istennőt csak úgy, s ő miért ment el helyeslően, és hagyott magunkra?