stutter || irwin (hungarian translation)

9. fejezet: Összezavarodott

JULIA

Meglepődve láttam, hogy többen is voltak az étkezőben. Még csak fent lenni is korán volt, nem hogy bármi mást csinálni. Ők mégis úgy viselkedtek, mintha természetes lenne, hogy hajnali ötkor ébren vannak.

Ahogy az ételre vártunk folyton ásítoztam és ezt Ashton is észrevette. Gondolom nem akarta, hogy elájuljak a helyiség kellős közepén, mert épp hogy elkészült a rendelésünk, már kísért is ki az ajtón.

- Oké, szóval – tette be az ételt a kocsiba. – A közelben van egy park, és arra gondoltam ehetnénk ott. Megnézhetnénk, ahogy jön fel a nap meg ilyesmi.

- Ashton, próbálsz elcsábítani? – viccelődtem.

Igazából maga a gondolat, hogy tetszenék neki, annyira elképzelhetetlen volt, mint az, hogy disznók hullnak majd az égből.

Ashton nevetni kezdett mielőtt kacsintva hátradőlt az ülésen.

- Talán, talán nem. Nem tudhatod.

Pirulni kezdtem, de próbáltam nem foglalkozni Ashton kommentjével. Nyilvánvalóan csak viccelt, én pedig szokás szerint túlreagáltam a dolgot. Válaszként csak szórakozottan megráztam a fejem, és intettem, hogy vezessen.

És így kerültem a parkba Ashton Irwin-nal, ahol a kocsiban ülve hajnal ötkor ettünk és türelmesen vártuk, hogy felkeljen a nap. Amikor befejeztem a zsemlémet Ashton felém pillantott.

- Biztos, hogy nem kérsz mást?

Csak egy sima vajas zsemlét rendeltem, és mivel nem árultak French Vanilíát, végül egy sima forró csokit kértem mellé. Nem bírtam sokat enni reggel, de Ashton minden bizonnyal ennek szöges ellentéte, mert szinte a fél menüt megrendelte. Forró csoki, zsemle, áfonyás muffin, csokis süti, barna kenyér, és burrito.

- Nem, köszi. Amilyen sebességgel eszed azt a zsemlét, az egész kajára szükséged lesz – mutattam arra a péksütire, amit pillanatokkal ezelőtt majszolt.

Ashton követte a tekintetemet és lassabban kezdett rágni, amitől nevetni kezdtem.

- Nézd, jön fel a nap – mondta Ashton, és sikeresen elterelte a figyelmemet az étkezési szokásairól, ahogy az ég felé mutatott.

Egy parkolóban ültünk, szembe velünk egy erdő, ami egy játszótér mögött volt. Az erdőn keresztül láttam az eget, ami több színben pompázott. Narancssárgától egészen a liláig. Lélegzetelállító volt. A madarak csiripeltek, és a reggel illata szálldosott a levegőben. Bármilyen klisésen is hangzik, soha nem éreztem magam ilyen nyugodtnak azelőtt. Pár pillanatig behunytam a szemem, hogy még jobban élvezzem a pillanatot. Majd éreztem, hogy az álmosság úrrá lesz rajtam, és az utolsó dolog amire emlékszem, hogy gyengéd ujjak simogatják a hajamat, majd Ashton vállán álomba zuhanok.

~

Miután felébredtem, próbáltam újra kényelmesen elhelyezkedni, de valami nem stimmelt.

Nem a hálószobámban voltam.

Gyorsan felültem és felismertem a helyet. Az 5SOS nappalija volt, de ezúttal az ablakból beáradó fény töltötte be a szobát. Hangok szűrődtek be a konyhából, így zavarodottan felálltam, de megálltam, amikor Calum ismerős hangja csendült fel.

- Azta Ash, nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan dolgozol – leskelődve láttam, hogy Calum háton veregeti Ashton-t – Egy éjszaka, vagyis reggel Irwinnal. Micsoda szerencsés lány.

Ashton lelökte a kezét, de vele együtt nevetett.

- Bizony, haver. Mondtam, hogy a lányok szeretik a fejpántot, te mégis mindig kinevetsz miatta.