stutter || irwin (hungarian translation)

15. fejezet: Melegség

JULIA

Próbáltam nyugodtnak és összeszedettnek tűnni, de belül közel sem voltam az. Egy vacsora Ashton családjával? Engem ismerve több mint biztos, hogy kínos dolgokat fogok mondani, kényelmetlen perceket okozva ezzel mindenkinek.

Az sem segített a helyzeten, hogy úgy nézett ki rajtam a ruha, mint egy zsák. Meg is kértem Ashtont, hogy vigyen haza átöltözni. Amilyen kedves fiú volt, próbált megnyugtatni, hogy jól nézek ki, de nem tudtam, hogy csak udvariasságból mondja-e.

Mindenesetre sikerült meggyőznöm, hogy átöltözhessek, így végül egy fekete nadrágban és egy áttetsző blúzban ültem az anyós ülésen. Egyre idegesebb lettem, ahogy közeledtünk a házukhoz, így fészkelődni kezdtem. Általában szerettem találkozni a barátaim családjával, de azok a barátok lányok voltak, illetve Ashton nem esett bele a barát kategóriába. Legalábbis számomra. Mindez még fontosabbá tette az első benyomásomat, és a térdem is elkezdett remegni.

Ashton látta az idegességemet és mosolyogva levette az egyik kezét a kormányról, hogy a térdemre helyezze. Mindössze csak meg akart nyugtatni, de a szívem csak még inkább felgyorsult, ahogy éreztem kezeinek érintését a lábamon.

- Ne idegeskedj. Nem mondtam el rólad sok mindent, de amit hallottak, az csak is jó dolog volt, esküszöm.

Próbáltam mosolyogni, de nem tudtam teljesen megnyugodni. Hogyha saját magam sem hiszem, hogy jó lennék Ashtonnak, nem tudom a családja miért gondolna mást.

Amikor végre megérkeztünk a házhoz, szemügyre vettem a helyet, ahol Ashton felnőtt. Nem volt az a kifejezetten nagy ház, de határozottan otthonos volt a szürke téglákkal és a kertben elterülő növényekkel. Anyunak is tetszene. Ő is virágokkal lepne el minden egyes szabad zöld területet.

Azonban a gondolataim félbeszakadtak, amikor Ashton kinyitotta nekem az ajtót. Én pedig akaratlanul is nevetni kezdtem, amikor eszembe jutott, hogy Calum is ugyanezt csinálta reggel.

- Úgy tűnik Calum-tól te is átvetted az ajtónyitást – nevettem, ahogy kiszálltam és Ashton becsukta az ajtót.

Megállt és összeszűkült szemmel nézett.

- Nem tudtam, hogy Calum is kinyitja az ajtót a lányoknak.

Szórakozottan megráztam a fejem, és válasz helyett elindultam a bejárati ajtóhoz, majd türelmesen vártam Ashton-ra. Kopogás helyett csak benyitott és kézen fogva engem is bevezetett a lakásba.

- Anyu, itt vagyunk! Harry, Lauren gyertek ide a csinos kis pofitokkal és üdvözöljétek Julia-t!

Hallottam a lépések közeledtét, és észrevettem, hogy egy családi fényképekkel teli fehér folyosón állunk. Egy fiú és egy lány futott le a lépcsőn. Ashton nem mesélt a testvéreiről, szóval nem tudtam mire számítsak, de amikor közelebb értek hozzánk, észrevettem, hogy mindketten fiatalabbak. Lauren korai tizenéves lehetett, még Harry pár évvel fiatalabb. Mindketten hasonlítottak Ashton-ra, de Lauren barna hajú volt, még Harry inkább homokos szőke. De az biztos, hogy aranyosnak tűntek, és minden bizonnyal tehetségesek is, mint a bátyjuk.

Először Lauren törte meg a csendet.

- Ash, azt nem mondtad, hogy úgy néz ki, mint egy modell. Szebben is felöltözhettem volna – sóhajtott legyőzötten, és megrázta a fejét.

Tágra nyílt szemekkel és hitetlenkedve néztem a lányra. Határozottan nem úgy néztem ki, mint egy modell. Inkább Rachel-re volt ez igaz. És Lauren-re, aki egy gyönyörű barna hajú és kék szemű lány volt. Mindenesetre, a bók az bók, szóval zavaromban nevetni kezdtem, és megköszöntem.