A Kalózkirály fogságában - Hullámok hátán 1. (Befejezett)

Veszélyes játszmák

Sziasztok! 😊

Hát, hűűűű! Ez már a 10. fejezetem. 😁 Boldog vagyok, hogy már itt tartok. 

Gondoltam itt az ideje egy kis hálálkodásnak. 😚 Amikor elkezdtem a sztorit nem hittem volna, hogy ilyen népszerű lesz. :)

Szeretném megköszönni ezt a rengeteg megtekintés(5000 olvasottság felett járunk) és a sok szavazatot(1000 felett 💜) és a csodásan, kedves kommenteket. Mind-Mind remek érzéssel tölt el.

De elég belőlem. 😋 Remélem tetszeni fog az új fejezet.

 😍💗💖💗

Cordelia a lapjaira pillantott. Úgy egyeztek meg, hogy jobb, ha a játékot nem egy menetben döntik el, hanem öt kört játszanak. 

Az állás kettő-kettő volt, így az utolsó játszma vitt mindent. Mindenki számára hamar világos lett, hogy Cordelia csupán szerény volt a póker tudását illetően. 

A hölgy arcáról semmit sem lehetett leolvasni. De ez igaz volt a kapitányra is. Cordelia-nak nem voltak rossz lapjai. Sőt határozottan jók voltak. Szinte biztos volt benne, hogy nyert. Straight flush-e volt... 

Ennél csak a Royal flush volt nagyobb értékű. De ugyan mekkora az esélye annak, hogy Drystan ilyen lapokkal rendelkezik? Körülbelül tíz az egyhez. 

A másik három játékos már rég feladta. Csak ők ketten maradtak. Mindenki feszülten figyelte őket. Még fogadásokat is kötöttek rájuk. Páran a hölgy javára fogadtak, de sokkal inkább Drystan felé hajlott a mérleg. A matrózok bíztak a vezérük győzelmében. 

- Emelhetnénk a tétet - mondta a lány mosolyogva. Csupa magabiztosság áradt belőle. Szemeiben vad kihívás villogott. Olyasfajta, amelyet ezidáig csak kevesen láthattak. Drystan felvonta egyik szemöldökét. Próbálta elrejteni a mosolyát. A nő újfent mulattatta és még érdekesebbé tette a dolgokat. Ha olyasvalakivel élné le élete további részét, mint Cordelia, akkor bizonyára sosem unatkozna... - Ha nyerek, akkor fel kell adnia magát, amint befutott a hajó a megbeszélt találkahely kikötőjébe. Persze dönthet úgy, hogy maradnak az eredeti feltételeink. Ám akkor vesztett. 

A legénység közül többen is felszisszentek és susmogásba kezdtek. Igazán nagy árat követelt a hölgy. Igaz Drystan a játék kezdete előtt azt mondta bármit kérhet, de utána hozzátette, hogy olyasmit nem követelhet, amely bárkinek kellemetlenséget okozna. Most viszont mégis ilyet követelt. Sőt ez több volna, mint puszta kellemetlenség. Ha a híres Kalóz Király feladná magát, akkor egész életébe börtönbe kerülni. S ez még a jobbik eshetőség volt. A másik lehetőség az akasztófa. A kalóz kapitány arca töprengővé vált. Hosszú időre némaságba burkolódzott. Az ifjú hölgy már-már azt gondolta feladja. Ezzel a téttel az volt a célja, hogy megfutamodásra késztesse a férfit. Valójában nem kívánt volna ilyen nagy árat tőle. Bár igaz, hogy ő csak egy zsákmány volt, de a fedélzeten mindenki kedves volt hozzá - még a kapitány is- így senkinek se kívánt rosszat.  

- Ön egészen furfangos játékos Lady Cordelia - mondta végül mosolyogva a férfi. - De tartom a tétet. Ám, ha mégis én nyernék - folytatta és közelebb hajolt a nőhöz, hogy rajtuk kívül más ne hallhassa szavait - többet kérek, mint egyetlen csók. 

Cordelia ezen a szemtelenségen már szinte meg sem lepődött. Kezdett hozzászokni Drystan pimaszságához és buja megjegyzéseihez. Mi több, ezúttal az orcája sem lobbant lángra. Nem, ezúttal egészen nyugodtan fogadta a férfi feltételét. Tudta, hogy veszélyes játszmába kezdett bele, de most már maga sem fog visszakozni.