A Kalózkirály fogságában - Hullámok hátán 1. (Befejezett)

Szenvedély

Halihó.
Éppen éjjel 1:23 van. Szóval, ha láttok valami nagyon nagy elírást, akkor bocsi. 😂

Cordelia az ágy végében álldogált. Körülötte kisebb pocsolya jelent meg. A haját egy szemernyit megszárította egy ruha darabbal, de még így is nyirkos volt. Kicsit didergett, de nem mert átöltözni mivel attól tartott, hogy épp abban a percben fog betorpanni a férfi.

Amikor belépett a kabinba, először leült az asztalhoz. De egyszerűen nem bírt egy helyben maradni, így felpattant. Aztán lekorholta magát a szeleburdi szorongása végett és újra leült. Ám ezúttal sem maradt sokáig ülve. Fel s alá járkált. A nyakában heverő medált piszkálgatta és mélyeket lélegzett. 

Nincs miért aggódnia. Semmi rosszat nem tett. Megmentette a gyermeket. Drystan bizonyára nem lehet dühös rá. Azonfelül a kapitány egyetlen szóval sem említette, hogy a kabinban kellene maradnia.  Egy sóhaj szaladt ki az ajkai között. Annyira a gondolataiba veszett, hogy meg sem hallotta, amikor az ajtó kinyílt és a kapitány belépett. 

Drystan lélegzet visszafojtva nézte a nő alakját. Miss d'Aumale oldalt állt neki, de fejét az ablak felé fordította. Egyik kezét felemelte és az ajkaihoz érintette a mutatóujját. Keble szaporán emelkedett fel-le. A vizes ruha minden domborulatára rátapadt, kiemelve azokat. Gyönyörű volt. Most már sokadjára fogalmazódott meg benne, hogy kell neki a nő! Amellett a mai tettének következtében már nem csak puszta testi vágy hajtotta, hanem szimpátia is. Cordelia minden tettével egyre inkább lenyűgözte. A férfi kezdte úgy érzeni, hogy lassan a fiatal hölgy rabjává válik. Minden gondolatát bejárta, s ha lehunyta a szemeit, akkor őt látta maga előtt.

Pedig azzal a céllal érkezett, hogy kicsit leszidja a Lady-t. Hiszen bár csodálatos volt, amit tett... Egyben nagyon veszélyes is. 

Ráérősen tett előre egy lépést és közben újra s újra végigjáratta tekintetét a lágy idomokon. A lány még mindig nem vette észre. Mi több teljesen testével az ablak felé fordult, így hátat fordított a kapitánynak. Bizonyára nagyon elgondolkodhatott, hogy nem veszi észre - mosolyodott el a férfi. Ezt is kedvelte benne. Cordelia nem volt buta. Eszes nő volt, aki nem félt kimutatni mindezt. Már csak egy karnyújtásnyira volt tőle. Drystan a nő mögé állt. Érezte a másik csodálatos virágillatát. Mélyen magába szívta. 

A férfi felemelte a kezét és végig cirógatta a nő karját. 

A lány teste megfeszült a másik közelségének következtében. Szeretett volna azon nyomban megfordulni és eltávolodni, de a teste nem engedelmeskedett. Amellett...Egészen elképesztően érezte magát. Kellemes izgatottság fogta el. A szíve is hevesebb ütemet diktált, amikor pedig a másik megérintette... Elakadt a lélegzete. 

- Kifejezetten megrémítette drága hölgyem - suttogta Drystan, Cordelia fülébe. - Nem is tudom mi lett volna, ha valami baja esik...

- A váltságdíjat bizonyára nem kapta volna meg - mosolyodott el kissé szemtelenül a lány. Pimaszságával újfent meglepte önmagát. A férfi lágyan felnevetett és maga felé fordította őt, aztán kezeivel átfogta a derekát. A mélykék szemek megmagyarázhatatlan intenzitással néztek rá. Cordelia az ajkába harapott és zavartan lehajtotta a fejét. Nem bírta állni azt a pillantást. Szaporábban vette a levegőt.  

- Ön gyönyörű - mondta halkan a kapitány. A lányon végigfutott egy kellemes borzongás. Olyan sokan mondták már ezt neki; Gyönyörű. Szépséges.  S még megannyi bókkal halmozták el. Szinte megszámlálhatatlan sok férfi mondott ehhez hasonlókat számára. Azok az alakok azonban mind csak a külsőt látták és nem őt magát. A szavaik sosem váltottak ki belőle különösebb érzelmet. Illedelmesen megköszönte és már el is feledte. De Drystan szájából hallva igazán elhitte, hogy szép. Mintha a kijelentése az egész lényének szólt volna. De muszáj volt összeszednie magát. Nem engedhet a csábításnak. Ő nem hagyhatja, hogy a férfi kihasználja az ártatlanságát, hogy aztán eldobja magától és már senkinek se kelljen. Kezeit Drystan mellkasára csúsztatta és távolabb tolta őt magától, habár a férfi még így is átölelte a derekát.