A Kalózkirály fogságában - Hullámok hátán 1. (Befejezett)

Hölgy rablás

Izgalmak a láthatáron, hisz elérkeztünk a Hölgy rablás-hoz. ;)

Utolsó előtti fejezet, emberek! Remélem volt időtök megemészteni, hogy befejeződik a történet. :D

Illetve annyit fűznék hozzá, hogy bár a neten nézelődtem, de nem sok mindent találtam a régi angol esküvői szokásokról. Úgyhogy eléggé a képzeletemre hagyatkoztam, így ha valami nem stimmel akkor bocsánat. 

Amúgy kicsit szomorú vagyok, mert úgy vettem észre, hogy az előző fejezetek nem annyira nyerték el a tetszéseteket. De talán majd ez. :)

Így a végére még annyit, hogy azért sikerült az utóbbi napokban három fejezetet is ilyen gyorsan összehoznom, mert szabin voltam. Holnap már megyek dolgozni, szóval az utolsó részre többet kell várni.

Nem volt más hátra, mint várni az elkerülhetetlent. 

Kintről egyre több hang szűrődött be. Hamarosan lágy zenét és poharak koccanását is lehetett hallani. Megérkeztek a vendégek...

Cordelia-t csak az vigasztalta, hogy így megóvhatja Drystan-t. El sem tudta képzelni, hogy az a bolond mégis hogy kerülhetett oda? Az nem lehet, hogy azért jött, hogy őt megmentse? Vagy mégis? A lány sóhajtott egyet! Végül is ez rá vallott volna. 

Pedig Cordelia mindent megtett, hogy távol tartsa ettől az egésztől, s most mégis itt volt a közepében.

De valami nem hagyta nyugodni. Frederic herceg azt mondta, hogy a legénysége hátra hagyta Drystan-t... Ezt egyszerűen nem tudta elhinni. Nem úgy ismerte meg a matrózokat, mint akik hátrahagynák küzdelem nélkül a vezérüket. 

Ajkait rubin színűre festették. Arccsontjaira rózsaszínes pírt kentek. A nyakába csillogó nyakéket helyeztek, amely zafírból készült. A lány fintorgott. 

Valami kék - gondolta. A kék szín a hűséget a szerelmet és a szerencsét jelképezte, de nem hitte volna, hogy számára bármelyik is megadatik. De nem csak ez zavarta. Egészen hozzászokott ahhoz, hogy a kalóz hajón csupán a természetességre adott és a kényelemre. 

Legszívesebben azonnal lemosta volna a sminket. A hajába tűzdelt megannyi hajtűtől fájt a fejbőre, a ruhát pedig olyan szorosan húzták meg, hogy majdnem megfulladt. 

Már most hiányzott neki, hogy a fürtjei a vállára omoljanak és a ruhája ne szorítsa ki belőle a szuszt. Arról nem is beszélve, hogy ne nyomjon többet, mint ő maga. Tudta, hogy mostantól újra csak ilyen viseletben mutatkozhat. Szép volt ezt meg kellett hagyni... De cseppet sem praktikus vagy kényelmes. 

A hajába illesztették a csipkés fátylat, majd eltakarták vele az arcát. 

Ezek után levezették őt a lépcsőn. A bejárati ajtónál Francis, a komornyik várt rá, hogy az oltár elé vezesse. 

Nincs ez így jól - gondolta a lány. Az apjának vagy a bátyjának kellene oda vezetnie és nem egy idegennek. Bár... Ez úgysem volt az a szokványos esküvő. 

A helyszín sem volt szokványos. A tisztesség azt követelte volna, hogy templomban esküdjenek. De hála a Nagyherceg befolyásának rá tudta venni a tiszteletest, hogy a menyegzőt Pipacs ligetben bonyolítsák le. Cordelia úgy gondolta, hogy ehhez külön engedélyre volt szükség, de Frederic bizonyára azt is könnyedén megszerezte. 

Belekarolt a férfibe és lehajtotta a fejét. Meghallotta a bevonuló zenét. Az ajtók kitárultak és a fény egy percre elvakította a lányt.