A Kalózkirály fogságában - Hullámok hátán 1. (Befejezett)

Lady Tökély

Sokáig nem tettem vissza Wp-re, mivel gondolkodtam a kiadáson. (Hiszen már több történetem is kiadásra került, amiért nagyon hálás vagyok.)
Viszont úgy döntöttem, ez inkább maradjon meg itt. 😀
(Esküszöm most már nem szedem le többször. 😂)
Sajnos helyesírás és egyéb dolgok nem lettek átnézve, szóval ugyanazt a nyers változatot kell olvasnotok, de azért remélem így is élvezhető lesz. :)
Köszönöm, hogy még mindig sokan szeretik a történeteimet! 🥰

Cordelia szótlanul hallgatta a többi nő csacsogását. 

Udvariasan mosolygott és érdeklődést tetetett a téma iránt, habár cseppet sem kötötte le a csevely. A legyezője az ölében pihent, összehajtva és olyan erősen szorongatta, hogy félő volt, még a végén összetöri. A hölgyek a Kalóz Királyról társalogtak, aki már egy hónapja hatalmas beszédtémának számított a fényes bálokon. Míg a nők sóhajtozva álmodoztak -természetesen őt, kivéve...Őt valahogy teljesen hidegen hagyta mindez-, addig a férfiak bosszankodtak a kifosztott hajók miatt, mely nagy veszteségeket okoztak számukra. Ezzel nem volt másképp az édesapja sem, d'Aumale Gróf. 

A Kalóz Királyként elhíresült férfi nem kevés vagyontól fosztotta meg a kereskedő hajóit. Az a hír járta, hogy nem csak félelmetesen jó harcos, de rendkívül vonzó is. 

Egyesek úgy gondolták, hogy kémei vannak a felsőbb osztályokban, hiszen mindig tökéletes szimata volt ahhoz, hogy a legmegfelelőbb hajókra csapjon le. Egyesek odáig is elmerészkedtek, hogy egyenesen az egyik nemes csapott fel kalóznak. 

Cordelia aggódó pillantást vetett az idős apja felé, aki már nem örvendett a legkiválóbb egészségnek és az ilyen bosszússágok nem segítettek számára. Még szerencse, hogy a bátyja Donoven készen áll, hogy átvegye a birtok igazgatását és minden mást. 

Ráadásul ő maga házasság előtt állt. A bált történetesen az ő tiszteletére rendezték, ugyanis két nap múlva útnak indul. Találkozni fog a jegyesével, aki egy Nagyherceg. Tökéletes vőlegény, éppolyan amilyen ő maga. Kiszaladt egy halk sóhaj a száján, amellyel meglepte magát. Leendőbeli férjével még sosem találkozott. A férfi az apjától kérte meg a kezét és arra sem vette a fáradtságot, hogy üdvözölje őt. Mindez bántotta a lányt, de nem mutatta jelét. Engedelmesen fejet hajtott az édesapjának, amikor közölte a hírt és mosolygott, ahogy kellett. Ahogyan azt elvárták tőle.

Egész életében arra nevelték, hogy tökéletes feleség legyen és ne okozzon csalódást. Mindenben jeleskedett, amelyben egy ifjú hölgynek kiválónak kellett lennie. Nem feleselt, nem voltak botrányai és sosem adott hangot annak, hogy ennél többre vágyna. 

Nem volt oka panaszra. Bármelyik férfit megkaphatta volna. Számtalan kérő ostromolta, ám a végső döntés sosem az övé volt. Szerette az apját és az apja is őt, de az idős férfi nem úgy gondolkodott a szerelemről, ahogyan ő. A szerelmet csupán egy újabb üzleti fogásként fogta fel és gyerekes álmodozásnak tartott. 

A lányát csakis a legkiválóbb kérőnek volt hajlandó oda adni. Cordelia szerencsére bájos teremtés volt; Szőkés-barna tincsei, nagy zöld szemei, pisze orra és telt ajkai mindenkit elvarázsoltak. Az alkata is formás volt és épp ott gömbölyödött ahol kellett, illetve ott volt vékony ahol a kor divatja megkövetelte. Nem kellett attól tartaniuk, hogy vénlány válik belőle. Az édesanyja szépségét örökölte -Isten nyugosztalja szegény párát -, habár fiatal korában az apja is vonzó férfiú volt. 

Barátnője Lizzy felkacagott valamin, amit a kuzinja mondott, úgyhogy ő is halkan nevetett. 

Még két nap és hátrahagyja mindazt, amelyet oly jól ismert és amely egészen eddig biztos pont volt számára. Örülhet, ha egy évben egyszer látja majd a drága édesapját és a bátyját. Arról már nem is beszélve, hogy Lizzy-vel is leginkább csak levelezést tud majd folytatni. Pedig a csodás Lizzy olyan volt, akár egy kishúg, mely sosem adatott meg számára. Kettejük között csupán egy év korkülönbség volt, de Cordelia mindig is érettebb volt a koránál.