A Kalózkirály fogságában - Hullámok hátán 1. (Befejezett)

Vihar

Sziasztok! Hát durva, hogy már 2000 olvasottság felett járunk. :) Köszi nektek!!!

Tudom kissé eltűntem, de mondhatjuk, hogy amolyan írói válságszerűségben szenvedek. Ötletem az van, de nincs kedvem leírni őket. Szóval bocsánat! Tudom sokan várjátok a folytikat és próbálom összeszedni magam. :D Azt is tudom, hogy nem lett valami hosszú ez a rész és nem valami nagy szám... De remélem tetszeni fog. :)

Drystan szinte mindig megérezte, ha vihar közeledett. 

Valahogy mélyen legbelül a zsigereiben tudta. 

Nem igazán tudta volna mindezt megmagyarázni. Talán olyasmi lehetett, mint amikor az idősöknek fájnak az ízületeik az időjárás változások előtt. Ám ő mindig csakis a viharra reagált és semmije sem fájt. Egyszerűen csak tudta, hogy az be fog következni. A matrózok egy időben azzal viccelődtek, hogy bizonyára Poszeidón isten vére csörgedezik az ereiben. Pedig sajnálatosan erről szó sem volt. Jól ismerte az apját és külsejét tekintve túlzottan is hasonlított rá, mintsem letagadhatta volna.

Néha szerencsés volt és az Orion fénye messze elkerülte a sötét fellegeket.

Máskor azonban már nem volt idő irányt váltani. 

Az éjszaka közepén, amikor felriadt jól tudta, hogy ez sem az a nap lesz, amikor sikerül kikerülniük a veszedelmes széllökéseket és hullámokat. Szinte kipattant az ágyból. Szemei elkerekedtek és egy kicsit kapkodta vette a levegőt.

- Cordelia, ébredjen! - szólt a lányra, megfeledkezve az udvariasság szabályairól. A hölgy nem adott számára engedélyt, hogy a keresztnevén szólítsa. De amikor a másik kinyitotta a szemeit nem úgy tűnt, mintha a férfi nyelvbotlását észrevette volna. Tekintete csupán zavart tükrözött. - Jobb lesz, ha most inkább ébren van. Vihar közeleg - magyarázta a Drystan miközben a csizmáját húzta, majd copfba fogta éjszínű tincseit.

- Rendben - bólintott a nő. Nem kérdezősködött és nem pánikolt. Bár nem értette, hogy a férfi honnan veszi, hogy vihar készülődik. De amikor kinézett az apró ablakocskán, akkor látta, hogy a távolban villámok cikáznak. Tudta jól, hogy hamarosan elég közel kerülnek és akkor minden erőre szükség lesz, hogy a hajót épen tartsák. Pár perc múlva már hallatszott is a fedélzeten lévő kolomp, mely a veszélyre figyelmeztette a legénységet. 

Mire Drystan felért, már mindenki elfoglalta a helyét. Mély lélegzetet vett az orrán keresztül. Egyetlen perc alatt bőrig ázott. Az eső zuhogott. A ruhája a bőréhez tapadt. A hűvös széltől a hideg rázta.

- Tudjátok a dolgotok! - kiáltott acélos hangon.

A kormánykerék mögé állt. A férfiak arcán elszántság csillogott, ahogy neki láttak a tennivalóknak. 

Nem lesz könnyű, de ők mindent megtesznek, hogy senkinek se essen baja és a hajóban se legyen nagy kár.

Cordelia felvette a hálóköntösét és karjaival átkarolta magát. A hajó erősen himbálózott és pár holmi a földön kötött ki. Az egyik láda elcsúszott és neki koccant az ágynak. A kabin ablakocskája kivágódott és besüvített rajta a fagyos szellő. A lány csurom víz lett, ahogy próbálta visszacsukni. Meg kellett kapaszkodnia, amikor a hajó erősen oldalra billent. Mennydörgés rázkódott, mire a Lady ijedten összerezzent. 

Kezdte megérteni, hogy miről beszélt Donoven, amikor azt mondta a tenger kiszámíthatatlan. Hiszen az egyik pillanatban még minden oly nyugodt volt, a másikban pedig kész katasztrófa. Ő maga pedig semmit sem tehetett. Nem tudott segíteni. Jelen helyzetben csupán egy kolonc volt. Kopogtattak az ajtón.