A Kalózkirály fogságában - Hullámok hátán 1. (Befejezett)

Zűrzavaros gondolatok

Khm... Sziasztok! Igen, még élek! xD 

Nehezen született meg ez a rész. O.O

Már azt hittem, hogy soha az életben nem sikerül megírnom... Sajnos ötlethiányban szenvedtem(köszi a segítséget Fannim *-*), aztán meg időm se volt, utána meg fáradt voltam, végül pedig kedvtelenségben szenvedtem... De jééé, most itt vagyok. :D 

Van itt még valaki? xD

Nem ez lett életem legjobb fejezete, de remélem tetszeni fog. 

Ne kövezzetek meg, de valószínűleg a következő részre is sokat kell majd várni. :(

Az Orion fénye másnap késő délután elhagyta a kikötőt. 

Cordelia aznap még nem látta a kapitányt, pedig még a fedélzetre is felmerészkedett. Kicsit úgy érezte, mintha a férfi kerülné. Ez még inkább sértette a büszkeségét. Neki kellene kerülni Drystan-t és nem fordítva! - gondolta felháborodottan. Habár, ha összefutottak volna valószínűleg nem tudta volna, hogy mit mondjon neki. Társaloghattak volna az időjárásról. 

- Ma rendkívül kellemes idő van, nem gondolja? - mondta volna ő.

- De, valóban igaza van. A szélirány is kedvező - válaszolta volna a férfi. Majd következett volna a kínos csend.

Nevetséges...

De egy öröm legalább akadt. A matrózok sokkal közvetlenebbül bántak vele, mintha a póker játszmával egyúttal a barátságukat is megnyerte volna. Senki sem volt pimasz vagy szemtelen vele. Az egyik férfi még azt is megmutatta neki, hogy hogyan kell tökéletes csomót kötni. Valahogy senki sem viselkedett úgy, mint amit egy kalóztól elvárt volna. Olyanok voltak, mint a tisztességek hajósok, akik a óceánt imádjak a leginkább. Nevetgéltek, viccelődtek és tették a dolgukat. 

Végül az ifjú hölgy Scarlett társaságában kötött ki, aki boldogan ecsetelte, hogy mit tanult aznap. Természetesen Drystan-ról is voltak újabb meséi. Például egy olyan, amelyben egy megmentette egy törzsfőnök lányát, aki valójában hercegnőnek számított. Végül miután a kislány kifogyott a szavakból, úgy döntöttek, hogy teadélutánt tartanak.

Scarlett az össze játékbabáját előszedte a ládáiból és lerakta őket Cordelia elé. Minimum harminc porcelánbaba terült el a padlón, ha nem több. Egyik szebb és kidolgozottabb volt, mint a másik. Feltehetően egy kisebb vagyonba kerültek. Az ifjú hölgy rögtön tudta, hogy amit a gyermek megkíván azt meg is kapja. A kapitány (és bizonyára a matrózok is) igazán elkényeztették játékok és minden más terén. De mégsem volt gőgös vagy nyafka és Cordelia épp ezért imádta annyira. Remélte, hogy az ő gyermekei is Scarlett-hez hasonlóak lesznek. 

Mindegyik babának saját neve volt és a kis hölgy bemutatta őket az ifjú Lady-nek. Illetve azt is elmondta, hogy melyik baba mit kedvel és mit nem. Cordelia nem győzte befogadni a sok új információt. Ha pedig tévedett a kis hölgy azonnal leteremtette. 

- Nem, nem! Lady Elizabeth egy cukorral issza a teáját és tejjel - jelentette ki csípőre tett kézzel a fejét ingatva.

- Óh! - emelte a kezét az ajkaihoz Cordelia és azonnal eljátszotta a rá osztott szerepetét. - Elnézését kérem Lady Elizabeth! Többé nem leszek ily' figyelmetlen.

Sacarlett  serényen bólogatott, majd mellé lépett és a fülébe suttogott. 

- Még szerencse, hogy nem Lady Cassandra teáját rontottad el. Ő nagyon sértődékeny.