My Princess {LevixReader} BEFEJEZETT

8. rész

-H-hogy mi?! -kérdeztem vissza pirulva-

Levi nem mondott semmit, csupán elment a lóért, ami örömmel lett szabad. Felült az állatra s a kezét nyújtotta felém.

-Nos?

Vonakodva ugyan, de megfogtam a kezét, ő pedig felhúzott. A mellkasához szorított, majd megrántotta a gyeplőt.

-Kapaszkodj... -motyogta az orra alatt -

Lágyan bólintottam s belekapaszkodtam az ingjébe. Nagyon jó illata volt, lágy citrom és tea. Pár pillanat múlva kihallottam a ló patáinak dübörgése mögött lévő lágy szívverését. Halvány pír jelent meg az arcomon.

-Levi, kérdezhetek? -néztem rá,vonakodva feltéve a kérdést-

-Mit akarsz? -kérdezett vissza, szinte rögtön az utat nézve -

-Szerinted kit-kit kéne választanom? -kérdeztem kicsit dadogva- Mármint azok közül, akik a férjeim akarnak lenni..?

-Passz. Te kit akarsz választani? Egyáltalán van valaki, aki elnyerte a tetszésed?

-Van. -pirultam el, miközben hozzá bújtam-

-És ki?

-Titok. De annyit segítek, hogy ismered... Jobban, mint gondolnád.

-Igazán. Egy ember, akit jól ismerek... Erwin?

-Soha! -kaptam fel a fejem a férfi mellkasáról -

-Akkor?

-Mondtam már, titok és ennél több segítségre ne számíts!

-Tch.

Levi mellkasának dőltem s lehunytam szemeim. Teljesen elkábított az illata és a szívverésének egyenletes ritmusa.

Félálomban voltam, mikor hallottam, hogy a ló patái már köveken kopognak s pár halk susmogás hallatszódott innen-onnan. Kinyitottam szemeim s a város képe tárult elém, az, amelyikben Katy néném ment. Egyre több pusmogó ember jelent meg az utcán, de Levi nem törődött velük.

Levi belovagolt velem a főtérre, oda, ahol sikeresen összefutottunk nénémmel, aki egy kérdő pillantással nézett felénk. Levi hadnagy szállt le először a lóról, majd lesegített.

-Köszönöm. -hálaltam meg a gesztust-

-Hol jártál, {név} -chan drágám ~? -kérdezte dalolva Katy-

-Majd később elmesélem. -feleltem válaszul-  Elintézted az ügyeket?

-Igen. Már csak az a kérdés, hogy hol is fogsz éjszakázni. Csak egy alvó hely van, ahol pedig én fogok aludni.

-Nem indulunk haza? -kérdeztem vissza rögtön meglepetten-

-Ühm-ühm. -csóválta a fejét- Meghívtak vacsorára és nem akarok este utazni több órán keresztül.

-Értem. Akkor keríteni kéne nekem egy helyet, ahol alhatok...

-Én tudok ajánlani egyet. -szólt közbe Levi-

-Igazán?

-A főhadiszállásunkon van hely. Biztosra veszem, hogy Erwin így lépne most a helyemben.

-Köszönöm Levi! -mosolyogtam rá a férfira -

-Ha nem fogja rátenni senki a kezét {név} -re nekem megfelel ~ -dalolta Katy- Viszont, szeretném, hogyha te is megjelennél a vacsorán! -nézett rám-

-Rendben van... -motyogtam válaszul-

Levi elköszönt tőlünk, mondván neki itt nincs több dolga és majd küld valakit értem, aki visszakísér a Felderítők bázisára. Pár pillanatig még néztem, ahogy a férfi elhalad a tömegben, a lovát vezetve.
Katy nem szólt semmit, csupán hümmögött egyet.

-M-mi az? -fordultam felé, levéve a szemem Leviről-

-Semmi, csupán úgy érzem, hogy ideje lenne indulni oda, ahova meghívtak vacsorára! -dalolta-

-Hogyne. Na, akkor induljunk!

A néném vezetett a főtérről egy pár utcányira lévő házhoz, hamar rájöttem, hogy a városháza volt.

Mikor beléptünk egy cseléd máris elénk jött s az épület másik végében lévő ebédlőbe vezetett minket. Egy férfi már ott ült az asztalfőnél.

-Á, látom végül a gyönyörű unokahúgát is elhozta! -köszöntött minket - Kérem, foglaljanak helyet, a többiek nemsokára megérkeznek!

Bólintva helyet foglaltunk s vártunk. Bár pillanat múlva, már minden eddig üres széken ült valaki, a falu nemesei s nagykereskedői.
A téma nem kevés ideig arról szólt, hogy ki akarnak könyörögni egy kis pénzt a nénémtől, aki sziklaként tartotta magát velük szemben.

Azonban a téma hirtelen 180° -os fordulatot vett, mikor az egyik kereskedő feltette nekem a kérdést.

-Még szabad a keze, kisasszony?

A teremben minden szem rámszegeződött. Minden ember tudja, hogy férjet keresek. Úgy éreztem, mintha az idő megállt volna. Katy volt az egyetlen, aki tovább folytatta az evést.

-Kisasszony? -nézett rám a férfi-

Nagyot nyeltem majd válaszoltam.

-Már nem. -csak száljanak már le rólam-

-Igazán? -jött a kérdés az egész brigádtól s néném is rám nézett egy furcsálló tekintettel- És ki az?

-A neve...