My Princess {LevixReader} BEFEJEZETT

9.rész

-A neve... -éreztem, ahogy a pír egyre jobban felkúszik az arcomra, amin nem könnyített az, hogy mindenki engem bámult- Egyenlőre még titok. Úgy terveztük, hogy majd a nyilvánosság később tudja meg.

-Nekem van egy sejtésem. -jelentette ki az asztalfőn ülő- De nem áll szándékomban pletykálgatni. -mentette ki magát-

-Értem. -bólintottam, majd bele kortyoltam a poharamba- Mindenesetre, ha kérhetem hanyagoljuk ezt a témát, ígérem ki fog derülni ki az illető.

-Rendben van, kisasszony.

A vacsora és a beszélgetés folytatódott, egészen éjfél környékéig. Lassan mindenki hazafelé vette az irányt. Mikor kiléptem az épületből megláttam azt a barna hajú fiút, aki ma délelőtt járt Levi szobájában.

-Eren Jeager vagyok! Engem bízott meg Levi hadnagy azzal kapcsolatban, hogy elkísérjem a főhadiszállásra! -tisztelgett a fiú-

-Hagyd a formáskodást! -mosolyogtam a fiúra- Nem szeretem, ha ennyire hangsúlyozza valaki a rangi különbséget.

-Értem, elnézést! -azzal megintcsak tisztelgett-

-Látom neked nem megy az ilyen...

Egy hintóhoz kísért, ami nem volt olyan elegáns, mint a mi királyi kocsink, de nagyon is kényelmes volt. A fiú kinyitotta nekem az ajtót, majd becsukta mögöttem. Mikor beszáltam, láttam, hogy nem vagyok egyedül.

-Levi?! -az előttem ülő hadnagy válaszul csupán bólintott egyet felém- Mit keresel itt?

-Erwin mondta, hogy jöjjek én is, noha semmi kedvem az éjszaka közepén is ébren lenni.

-Értem, sajnálom, hogy csak miattam- -félbeszakított-

-Ne sajnálj semmit, nem a te hibád, hogy egy fasz a paramcsnokom. De, ha kérhetem váltsunk témát.

-Rendben van...

Az a téma váltás nem következett be. Kínos, síri csönd ült a hintóban s csak a befogott lovak patáinak zaja hallatszott. Levi egész végig az ablakon nézett kifelé, nem is nézett rám.

Mikor megérkeztünk Levi elsőként szállt ki a kocsiból, az ellentétes oldalon. Furcsáltam, hogy így viselkedik a délutánihoz képest.

Levi elküldte Eren-t, mondván, hogy neki nincs itt több dolga, majd felkisért a másodikra.

-Itt van a szobád, kölyök. -jelentette ki, miközben kinyitotta a szoba ajtaját-

-Köszönöm.

-Ha bármi problémád van, akkor gyere fel az emeletre! Nekem még meg kell csinálnom pár papírmunkát, szóval várhatóan sokáig ébren leszek.-s azzal becsukta az ajtót-

Lehuppantam az ágyra s körbenéztem a szobában. Nem volt túlzsúfolva, egy szekrény, ágy s egy kis szék. Bár, hogy őszinte legyek nem is vártam palota szintű szobát.

Fél óra telhetett el, de az álom messze járt tőlem. Hiába forgolódtam nem tudtam úgy elhelyezkedni, hogy kényelmes legyen.
Be kell vallanom idegen helyen, egyedül nem igazán tudok aludni.

"Ha bármi problémád van, akkor gyere fel az emeletre! "

Rendben, meggyőztél felmegyek. De, ha szikrákat fog szórni a szemed, azért, amiért zavarlak én esküszöm!

Felballagtam az emeletre s bekopogtam az irodája ajtaján. Nem jött válasz.

-Levi? Én vagyok!

Még mindig nem jött válasz. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, ami sikerült is.
Az iroda üres volt, csak az íróasztalon lévő három hatalmas papír kupac volt jelen. Viszont észrevettem, hogy a szobából nyíló ajtó tárva-nyitva volt. Benéztem rajta s láttam, hogy az bizony Levi hálójába vezett. Meg is láttam őt az ágyon, kiterülve. Az ágy mellé álltam s megnéztem a békésen alvó arcát. A szokásos rideg tekintet eltűnt róla teljesen. Az eddig mindig ráncolt szemöldökei most egyenesek voltak s a szája alig egy centire nyitva. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, elsimítottam pár tincset az arcából s megsimogattam a fejét. Nem reagált sehogy.

Észrevettem, hogy az egyenruhájában van, csupán a hevedert vette le. Sajnálom szegényt, nyilván a sok papírmunka fárasztotta így ki.

Akaratlanul is ledőltem mellé s lehunytam a szemeim. Valamiért olyan megnyugtatónak éreztem a közelségét s szobájának illatát, hogy az álom gyorsan ráült szemeimre.