My Princess {LevixReader} BEFEJEZETT

22.rész

Már lassan három év telt el azóta, hogy Levi nyom nélkül eltűnt az egyik expedíció során. Időközben a néném szervezni kezdte a trónra lépésem. Végül nem kellett másik férfit választanom, a néném rábólintott arra, hogy egyedül uralkodjak, betartva ezáltal a Levinek tett ígéretem.

Máig iszonyatosan hiányzik Levi s a vele töltött napok.

Katy ma estére szervezett egy bált, nos, igazából egy ünnepséget, minek az az oka, hogy holnap hivatalosan is trónra lépek. Már lassan egy hete szervezi ezt az estélyit, kíváncsi vagyok a végeredményre.

A cselédek felsegítették rám a ruhát, megcsinálták a hajam s gyönyörűen kifestettek.

-Izgul, kisasszony? -kérdezte az egyik, miközben bele helyezte a hajamba a hajtűt-

-Csak egy pöppet. -válaszoltam mosolyogva-

Be kell vallanom, már nagyon vártam ezt az estélyit.

Lementem a bálterembe, ahol már minden meghívott jelen volt, legalábbis úgy gondolom, ugyanis az egész helyiség tömve volt.

Miközben haladtam a tömegben automatikusan utat engedtek nekem. Útközben hallottam pár sutyorgás részletét.

"Emlékszel, mi történt három éve? "

"Szegény lány. "

"Vajon még mindig gyászol? "

Ezekszerint még mindig vannak emberek, akik emlékeznek a dologra...

A fejemet nyújtogatva kerestem Hanji-t és a többieket, akiket meg is találtam az egyik italos pultnál.

-Szia, {név} !-integetett már messziről a barna hajú lány-

-Sziasztok! -válaszul a két férfi, Erwin és Mike biccentett egyet felém-

-Jó, hogy látom! -köszönt végül Erwin-

-Hogy tetszik a parti? -kérdeztem, miközben a kezembe vettem egy borral teli poharat- Remélem nem okoztunk csalódást a nénémmel.

-Még szép, hogy nem! -reagált Hanji - Ez remek! Teljesen más, mint pár éve a... -a lendületes hangsúlya teljesen eltűnt a mondat végére- Sajnálom!

-Semmi gond..! És valóban. Ez a parti teljesen más ahoz képest. -bánatosan a poharamba néztem, ahonnan a vörösbor visszatükrözte az arcom- már nem számít...

-Szerintem tereljük a témát valamerre. -mondta sóhajtva Mike-

-Ebben egyetértünk. -helyeselt Erwin- Mi lenne, ha - -a férfit félbeszakították-

Odajött hozzánk az a személy, aki, ha jól tudom a Rendőrség vezetője.

-Sajnálom kisasszony, hogy közbe szólok, de muszály beszélnem eme három emberrel. Csak pár pillanat és máris visszajönnek!

-Rendben, -a többiekhez fordultam- nyugodtan menjetek csak!

-Ezesetben...

Hanji, Erwin s Mike teljesen eltűnt a férfi vezetésével a tömegben. Sóhajtva megittam azt a pár korty bort, ami még maradt a pohárban, majd kimentem az erkélyre.

Innen nyílik talán a legszebb kilátás a  városra. Ráadásul most este volt és így a fények miatt talán mégszebb.

Mondhatni pár óra és én leszek az emberiség uralkodója.

Akivel ki is fog halni ez a családfa. -súgta egy belső hang-

Még szép. Nem létezik, hogy bárkivel is...

A fejemben felvillantak a Levivel töltött pillanataim, mikor először találkoztunk. Nem tudom, hogy miért pont ez a jelenet, de a sírás megint rámjött. A torkomban lévő gombóc pedig növekedni kezdett, végül a könnyeim szépen lassan, egymás után követték egymást.

Levi...

Egy nagyon ismerős férfi hang szólított meg.

-Egy nőnek nem kéne sírna nyilvánosan, pláne, ha ő a következő uralkodója az emberiségnek. -sóhajtott- Ebből látszik, hogy bármi is történik és, hogy bármennyi idő is telik el, te csak egy kölyök maradsz.

Kikerekedett szemekkel a hang irányába néztem.

-Nem lehet...

-Tch. Kölyök, azért annyit nem öregedhettem három év alatt, hogy ne ismerj meg.

/----------/

VÉGE

/----------/