My Princess {LevixReader} BEFEJEZETT

19. rész

Könnyes szemekkel bújtam Levihez, aki nyugtatóan simogatta a hátam.

-Nem akarom, hogy elmenj..! -motyogtam a vállába- Nem akarom...

-Muszáj. -sóhajtotta tömören válaszul-

-De azt mondtad, hogy rossz érzésed van...

Megragadta a két vállam s mélyen a szemembe nézett. A szokásos hideg tekintete eltűnt s lágy érzéseket véltem benne felismerni.

-Ígérd meg nekem, hogy vissza jössz! -nem bírtam tovább tartani a könnyeim, egymás után folytak le az arcomon-

-Megpróbálom.

Pár pillanat síri csend ült közénk, majd egyszerre egy csókra húztuk ajkaink. Beletúrtam a férfi hajába, ő pedig az ölébe húzott.

-Szeretlek... -nyögtem a csókba-

Válaszul mégjobban magához ölelt és még szenvedéjesebben csókolt. Mikor elváltak ajkaink szuszogva néztem a hadnagy szemébe, kipirult ajkakkal.

-

A távolból a néném s Hanji figyelt minket.

-Sosem gondoltam volna, hogy shorty-nak van egy ilyen oldala~ -dalolta Hanji-

-Amikor -kezdte Katy egy komoly hangsúllyal- {név} kijelentette, hogy Levi hadnagyot választotta pont ez vol az, amitől tartottam.

-Hát igen. Ez is velejár, ha a Felderítők közül választ valaki. Bár, szerintem, ha valakik nem érdemlik meg ezt a fájdalmat, akkor azok ők.

-Ebben egyet értünk. -válaszolt tömören Katy- Csak remélni tudom, hogy a hadnagy visszajön. Sosem láttam még akkora boldogságot {név} szemeiben, mint mikor Levire néz.

-Shorty pedig újra képes mellette mosolyogni, teljes szívből.

-Igen.

-

-Hogy figyelnek. -morogta Levi miközben az ölében tartott-

-Hadd figyeljenek, ha nekik úgy a jó. -rátámasztottam a vállára a fejem s átkaroltam-

-Idegesít. A pápaszemes biztos valami baromságot mond a nénédnek. -ráncolta tovább a szemöldökét a férfi-

-Ne légy ilyen ~ -súgtam a fülébe-

Levi válaszul csak sóhajtott. Megfogtam a férfi állat s egy lágy puszit nyomtam az arcára. Meglepetten nézett rám pár pillanatig, de aztán visszatért a szokásos, közömbös tekintete.

-Ez mégis mire volt jó? -dörmögte-

-Mi a gond azzal, ha a menyasszony megpuszilja a vőlegényét?

-Tch. Szemtelen kölyök.

-Ne légy ilyen mogorva. -kicsit elgondolkoztam- Tán' az a baj, hogy ezt mások is látták? -a kérdés végére alig tudtam visszatartani a kuncogost-

-Ne mondj baromságokat! Csupán...

-"csupán"?

-Semmi...

-Hehe ~ Tudtam én ~! Így zavarba hoz, hogy figyelnek minket és te úgy kaptál tőlem egy puszit? -

-Ne szórakozz velem! Ha valaki zavarban van miattuk az te vagy.

-Én aztán nem.

-Azt majd meglátjuk.

Azzal egy szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra. Szinte rögtön követelte a behatolást a számba, amit meg is adtam neki. A nyelvünk heves csatába kezdett, mondanom sem kell, hogy ő nyert. A nyelvével a szám legkisebb szegletét és felfedezte. Mikor vége szakadt a csóknak kipirult ajkakkal néztem vissza rá. Már hajolt a következő menetért, de Hanji hangja félbeszakította tevékenységében.

- Elnézést, hogy így megzavarom a romantikát, de mennünk kéne shorty.

-Tch.

Kimásztam Levi öléből, ő pedig a lány társaságában a kijárat felé vették az irányt. A néném vigyorogva jött hozzám.

-Szenvedélyes a szerelem~ -dalolta-

-Ne gyere nekem ilyen baromságokkal! Csak egy csók volt a sok közül...

-Hogyne-hogyne! Mindenesetre megint magunk vagyunk a palotában.

-Az remek.

-Aggódsz Levi hadnagy miatt a holnappal kapcsolatban, nincs igazam?

-Már hogy ne aggódnék?! Mi lesz, ha... -lehunytam a szemeim s egy fájdalmas tekintet ült arcomra.-

-Ne aggódj! Ő az emberiség legerősebbje! -próbált vidítani néném- Maximum szerez pár karcolást, amit majd ápolgathatsz ~! Apropó jó volt az estéd~?

-Nénikém!