Királynők [Harry Potter Fanfic] (szünet)

#3 A Porter lány - Olive

--Olive--

Ahogy a lány a gondolataiba mélyedt, teljesen meg is feledkezett arról, hogy hol van. Talán ezért ijedt meg annyira mikor valaki bekopogott a kabinja ablakán. Riadtan ugrott egyet és ezzel a mozdulattal egy hatalmasat rúgott Merka kalitkájába. A bagoly élesen felvisított és csapkodni kezdett szárnyával. Szemével megvető villámokat szórt figyelmetlen gazdája felé. Olive gyorsan összeszedte magát és megigazította állata kalitkáját, majd élénkzöld, rózsaszín virágokkal borított fejkendőjét igazgatva, felpattant és habogni kezdett. Annyira összezavarodott, hogy azt sem tudta hol van.

Egy lány állt az ajtóban, fekete haja aranyos kontyba volt fogva és meglehetősen fáradtnak tűnt. Csomagjai kissé zilálva húzta maga után és beszédén erős francia akcentus érződött.

- Hát hogyne! - igazgatta tovább feszélyezetten hajpántját a lány. - Pakolj oda!

Azzal rámutatott az ő csomagjai által félig foglalt szemben lévő ülésre. Olive egy ideig csak álldogált, majd mikor rájött, hogy igazából mit is kéne csinálnia, odapattant a lányhoz és segítőkezeket felajánlva segített behordani a csomagjaikat.

- Olive... Minerva... Summer vah'ok. - nyögte ahogy a bőrhuzatos kanapéra lökte a táskát. - De szólítcs' 'sak Olinak.

A cipekedés annyira kikészítette, hogy még a nyelve is belegabalyodott. Új Zélandon teljesen más volt a nyelv és emiatt neki is erős akcentusa volt. Úgy ejtette a szavakat mint egy vidéki, de ez nem különösebben zavarta, hiszen ha figyelt rá, akkor nem voltak ilyen problémái. Viszont most, hogy elfáradt, nem erőltette meg magát. Plusz a lány sem tűnt londoninak, így a szúrós tekintetektől sem kellett tartania.

- Öhm... ülj csak le! - huppant le addig helyére, hogy ismét élvezhesse az utat, pár pillanattal később azonban ismét nyílt a kabin ajtó. Olive először a francia lányra nézett, majd az újonnan jött jövevényre pillantott. Még egy lány volt ám az ő arcán nem tükröződött semmiféle kedvesség. Egyenes, fehér haját copfba fogva hordta és hófehér arcán rideg elegancia ült. Ahogy benyitott, be is rúgta bőröndjét, ami nagy puffanással vágódott a kabin falának.

- Nagyon vicces fiúk, gratulálok a hülyeségetekhez! - pillantott ki, majd ő maga is beviharzott a kis helyiségbe és körülbelül akkora zajjal csapta be maga mögött az ajtót, mint ahogy a bőröndjét is bejuttatta a sarokba. Nagyot sóhajtott és csípőre vágta apró kezét.

- Szégyen, hogy ilyen otrombák a felsőbb évesek. - rázta meg fejét. Olivenak csak ekkor tűnt fel, hogy a lány már iskolai talárjában feszít. Ahogy végigmérte és elért az arcáig, hideg pillantással találkozott. Megborzongott, majd nagyokat pislogva elfordította a fejét. Nem akart ennek a lánynak az útjában állni.

- Leona vagyok. Máshol nem volt hely, szóval most veletek fogok utazni. Bármi kifogás? - itt lesújtó pillantást vetett a lányokra és még szigorúbb arcot öltött. Oli megrázta barna fürtjeit és kabátját odébb rakva helyet szorított a fehér hajú diktátornak. Egy másodperc alatt elszállt mindennemű barátságos légkör.

Beletelt egy bő öt percbe mire Olive ismét vette a bátorságot és felnézett cipője orráról.

- Öhm... Olive vagyok. - nyújtott kezet a lánynak. - Örvendek.

- Szint úgy! - biccentett kezet fogva a lány és a kabin harmadik tagja felé fordította tekintetét. - És te?