Királynők [Harry Potter Fanfic] (szünet)

#10 Hajóút - Poppy

--Poppy--

Nem igazán tudván merre menjen követte Olit aki egyből a vonatról lefele vette az irányt. Utána sietett és ő is arra tekintett merre nemrég megismert barátnője is. Kissé meghökkent, nagy, magas, termetes férfitól Maris értette a hang mélységét. Egy ilyen testhez nem is tartozhatott másmilyen. Közben azért fülelt is hogy a férfi milyen információkat oszt meg velük. Ha nem említi a csomagokat, akkor is simán ott hagyta volna őket. Meg is feledkezett róluk, pedig most már hallotta macskájának is a kétségbeesett nyávogását. Nem szereit, az idegeneket. Ám ahogy elbambult észre sem vette, hogy elvesztette Olit a szemével. Kissé megrémült ám szerencsére Leo jött a megmentésére és megfogta a kezét. Így már egy embert megvolt, és mivel a másik lány magas volt meglelte alacsony barátjukat is. Poppy ahogy odaértek aggódva kérdezte mi történt. Miután aztán megoldódott a gond ráfont az ujjait Oli csuklójára. Nem akarta még egyszer elveszíteni a lányt a tömegben. Aztán a tömeg lassan útnak indult Hagridot követve. A férfi is akcentussal rendelkezett. Még egy emberrel bővült a körük, Bár ő maga már leszokóban volt a dologról. Ekkor viszont kiszúrta Oli balesetéből származó véres zsepit. Hogy ez ne forduljon elő megint magához hívta őket, amit jó néven vett azért. A férfi mellett a tömeg igen csak kicsinek tűnt már. Ahogy viszont a csónakokhoz értek kissé meglepődött. Nem hitte volna, h ilyenekkel mennek az iskolába. De ahogy hátranézett egy felsőst sem látott. Lehet, h csak az elsősök mennek ezzel a különleges úton? Mindenképpen szórakoztatónak ígérkezett. Ha Leo nem húzza magával kint is maradt volna a parton. Elment a füle mellett az utasítás. Gyorsan lépett be ő is és foglalt helyet középen most. Kissé megijedt, ahogy a hajó elindult magától és szorosabban fogta barátnői kezét, de aztán lassan megnyugodott és a beszélgetésre kezdett figyelni. Maga is vidámabb lett látva Oli őszinte kis mosolyát, ahogyan örömmel mesélte el a nevének eredetét. Jó, ha az embernek már vannak ismerősei vagy kapcsolatai itt. Mindig tud kihez fordulni. Ezt azért sajnálta a lány. Ezért az egyért sajnálja h nem vették fel Franciaországba. Rengeteg ismerős. Jó s rossz is. De mégsem idegenek. Bár Leo és Oli is megcsinálta a bemutatkozást ő maga kissé félénkebben tekintett a férfire. De barátnője unszolására csak belekezdett.

- Poppy Porter a nevem uram. -Pillantott a nagy szakállas emberre, ahogy aztán folytatta egy kicsit. - Franciaországban születtem. - Mondta egy kis mosollyal mivel látta h a férfi is elmosolyodik.

- Nem kell ennyire félni! -Mondta Poppynak aztán a férfi mire a lány megkönnyebbülten nevetett fel. Ekkor viszont megakadt a szeme a kastélyon.

- Mon Dieu! -Mondta egyből franciául, ami eléggé elegánsan hangzott. A fene gondolta volna h káromkodás hallatszott a lány szájából.

- Ez meseszép.- Mondta, ahogy az ablakokat figyelte ahonnan fény szűrődött ki. Az egész kastély vissza tükröződött a tavon, amin utaztak, gyönyörű festői tájat mutatva ezzel.