Egy álomvilágban éltem

1. Fejezet

-Annabelle! - hallatszott anya hangja az udvarról, amint épp apával pakolta ki a cuccainkat a kocsiból. - Lennél olyan szíves megmozdítani magad, és lejönni segíteni kipakolni?! Nem látod szegény apád milyen fáradt és még rengeteg doboz van hátra. Tudhatnád jól, hiszen a legtöbb a tied!

-Jó, anya. Most jövök! - mondtam nagy unottan és lekászálódtam az alig 1 órával hamarabb megérkezett kanapénkról. Pedig olyan jó volt a meleg takaró alatt... A telefonom és a fülesem társaságában... Na mindegy! Essünk túl rajta.

Valahogy estére befejeztük a dobozok behordását és, mivelhogy megéheztünk időközben, anya készített egy rögtönzött vacsit, ami fagyasztott szalmakrumpli volt kisütve. Nem valami fenséges, de megteszi. Miután elkészültem az esti rutinommal, felvettem a pizsim és bebújtam a jó meleg ágyamba. Nyakamig húztam a takarót majd megelégedve felsóhajtottam...

-Na valahogy ennek a napnak is vége! Hulla vagyok. - gondoltam magamban. Tekintetemmel kerestem a telefonom, haddlám mi újdonság van instán... 15 perc múlva rápillantottam az órára: 23:37. Hú, ideje lenne letenni a telefont! Majd gondolatom követte cselekedetem után elaludtam.
Másnap reggel a rakoncátlan csergőórám ébresztett fel már reggel 7-kor... A hangos csörgés mellé pedig, még egy emlékeztetés is jött: " Jóreggelt hétalvókám, ideje suliba menni! ;) " Én csak bámultam mint egy idióta 5 percen keresztűl, majd pedig leesett, hogy ma hétfő reggel van...
-Micsodaaa?! Ezek szerint van suli?! - gondolkodtam hangosan. - Basszus. Anyaaa!!! Ma van sulim! - beszéd közben pedig elindultam anyujék hálója felé majd akkora lendülettel léptem be az ajtón, hogy majd odavágtam magam.
-Mi a baj kicsikém? Odaégett a rántás?! Meg kell etesd a macskát! - motyogta anya félig ébren, félig aludva.
-Anya! Nem, nem égett oda semmi rántás és nincs is macskánk!!! - ordibáltam kikészülve. Erre már apa is felébredt.
-Elkések a munkából! Bell, mennj tedd oda a kávét főni, légyszives és öltözz fel. Gyerünk, katonásan! Fogytán az időnk.
-Jó, jó - mondtam.
-Addig én készítek valami reggelit nektek. - szólt anya egy elég álmos hangnemben
7:35-re elkészültem és megreggeliztem. Mivelhogy a tanévkezdési ünnepség volt ma, felvettem az ünneplőmet majd anyuval együtt elmentünk az ünnepségre. Biztatás képpen kaptam aputól egy homlokpuszit. Kicsit izgultam az új környezettől, az új osztálytársaktól de a legjobbat reméltem.