Egy álomvilágban éltem

5. Fejezet

Biciglizek.. Istenem sikerült. Megtanultam biciglizni. És ki az ott előttem? Apu?! Istenem apu az!!! Tárt karokkal vár és mosolyog.. Fehér ruhában vagyok. Különös... Elkezdek feléje szaladni, ő meg elkezd ráncigálni és már-már kiabálva beszélni.
-Bell! Kelj már fel! Elkésel suliból - ordítozott egy női hang.
-Mi van?! Jól van már! Várj, még 5 percet hagyj aludni. - ekkor jöttem rá, hogy az egész csak egy álom volt. És még mindig nem tudok bicajozni. Whah! Meg öl a gondolat. Na mindegy is. Fel kéne kelni hisz állítolag ma találkozom "életem szerelmével". Na arról majd én döntök! Gyorsan fel kaptam valami elfogadhatót, megcsináltam a reggeli rutinom, elvettem a táskám és már rohantam is a suliba. Épp amint tértem volna be a folyosó sarkán,hogy vegyem az irányt az osztályom fele, hát nekem jön valaki. De még mekkora lendülettel!
-Nézz már az orrod elé! Idió.. - de az utolsó szótagot már nem tudtam kimondani hisz amikor felnéztem, hát az a cuki srác állt előttem akiről beszélt Peti. Egyből zavarba jöttem, gyorsan összekapkodtam a dolgaimat és elrohantam. Már becsöngettek, így kopognom kellett. Fantasztikus! Már az első óránk azzal a hárpia fizikatanárnővel kezdődik.
-Jó napot. Elnézést a késésért. - azzal leültem
-Nocsak, nocsak. Csakhogy megjött kisasszony. Megtudhatnám mitől ilyen izgatott? Tán csak nem látta meg a szőke herceget fehér lovon? - e mellé meg egy jó boszorkányosat nevetett.
-Nem tanárnő, nem láttam meg a szőke herceget. - mondtam határozottan - Én a barnát láttam. - suttogtam magamnak..
Miután kicsöngettek mindent elmeséltem Petinek, aki ujjongott mint egy kis pincsi kutya. Ekkor meg ki lép be az ajtón?! Hát az a srác. Istenem remélem nem hozzám jött. Amikor észrevették a többiek is körbeállták és köszöntötték, mint valami kiskirályt.
-Hey, bro. Mizu? - lépett hozzá Attila.
-Csá, öcsi. Tudod, ma összefutottam egy csajjal, szó szerint, és gondoltam a te osztályodban van. - mondta, megvillantva 1000 wattos mosolyát.
-Ja értem, hát akkor.. - de nem tudta befejezni a mondatot, mert ekkor a srác rám mutatott.
-Ő az! Vele ütköztem össze ma a folyosón! Tessék a füzeted..
-K.. K... Kössz. - ennyit tudtam kimotyogni. Ezután fogta magát és elhúzott. Egész biosz óra azzal telt, hogy mindenki azon súgdolózott, miért a lúzerkéhez ment Alex. Igen, igen később kiderült, hogy Alexnek hívják. Suli után úgy döntöttünk Petivel, meg Attyval, hogy kiülünk valahova fagyizni.