Egy álomvilágban éltem

9. Fejezet

Az utca másik végén épp Alex jött, pár haverjával. Amint láttam nagyon jól szórakoztak valamin. Ahogy közelebb értek, észrevettem, hogy az egyik elkezdi utánozni Peti lépéseit, persze ezzel azt érve el, hogy a többiek gúnyos megjegyzéseket tegyenek rá. Amint hallótávolságba értek, az egyik odaszólt nekünk:

-Niii, a kis álompár. Petikém, mindenki tudja, hogy buzulsz. Minek próbálkozol be a kiscsajnál? Egy kis senki vagy, ezt te is tudhatnád. - ekkor közelebb lépett hozzám, ezzel arra utalva, hogy a többi csak nekem szól. - Jaj, cicám én mutathatok neked jobbat is mint ez, csak gyere el hozzám.  - és egy perverz mosolyra húzta a száját. Ekkor már nálam betelt a pohár.

-Utolsó szemétláda! Hogy is mersz így beszélni a legjobb barátommal?! Takarodj innen, míg nem késő. - és löktem egyet rajta. Ezután Petit karon ragadtam és el akartam húzni onnan, viszont ő nem mozdult. 

-Nem.. Nem megyek el Bell. Igazuk van. Egy senki vagyok! Ha lennék valaki, eddig már behúztam volna neki egyet. De nem.. Te nem tudod ezt megérteni. - ezután sarkon fordult és elhúzott. Gondoltam egy hosszú kerülőt tesz, mielőtt betérne a suliba.

-Jobban is teszed, hogy elhúzol! Senki sem kiváncsi rád. - kiáltott utána az előbbi fiú. - És te kiscica? - fordult felém. - Meggondoltad az ajánlatot?

-Nem megyek sehova veled. - szögeztem le.

-Ó, tényleg? Pedig az nálam nem úgy működik. Ha akarod ha nem, velem jössz! - ezzel rántott egyet a karomon, annak jeléül, hogy induljak.

-Nem! Engedj el te paraszt! - sipítottam. Legnagyobb meglepetésemre Alex lépett közbe, és lehámozta a szorító kezet a karomról. 

-Beléd meg mi ütött, haver? - mordult fel a másik.

-Hagyjd békén őt. - felelte Alex hulla higgadtan.

-Mert?

-Mert én mondom! Ő nekem kell. Szóval húzás van innen! - erre már nem felelt egyik sem, hanem szépen, mint a szelíd bárányok, leléptek.

-Szívesen, máskor is, hogy megmentettelek a kanos haveromtól. - nézett egyenesen a szemembe. Gyönyörű zöld szemei vannak, ezt megjegyeztem magamnak.

-Ment volna egyedül is. - flegmáztam, hisz nem akartam gyámoltalannak tűnni.

-Jaja.. - rántotta meg a vállát, mint ha meg sem hallotta volna azt amit mondtam. - Egyébként sajna a haverodért, én tudom, hogy nem buzi.

-Ez van. - pillantottam le a telefonom kijelzőjére: 7:53. - Jézusom! El fogok késni suliból. Azért kössz, Alex. Lehet majd még összefutunk. Naszia! - indultam el.

-Szia.. Hé! - kiáltott egy utolsót utánam. - A neved sem tudhatom?

-Bell. - kiáltottam vissza. - Annabelle!