~Bell szemszöge~
Igaz, hogy alig ismerem Alexet, de nagyon bejött. Amikor meg megláttam azzal a kis ribivel, hát eléggé elundorodtam tőle. Ezt pedig a fiúkkal is közöltem.
-Figyeljetek, kedves tőletek hogy akartok nekem pasit szerezni, de inkább bízzátok rám. - ezen pedig elnevettük magunkat. Ameddig így elvoltunk elég későre járt az idő és anyájék bármelyik percben hazajöhettek. Gondoltam rakok egy kis rendet, majd elköszöntem Petiéktől és felmentem a szobámba. Mikor nézem a telefonom: 11 nem fogadott hívás.
-Úristeeeeeeen. - kiabáltam el magam. Anya volt, hát ki más. Azonnal visszahívtam.
~B: Halló. Szia anyu!
~A: Na végre, hogy felvetted. Milliószor hívtalak. Gondoltam bajod esett. Jól vagy?
~B: Nyugi anyu, minden rendben van, csak a szobámban felejtettem a telóm.
~A: Mi mindjárt indulunk haza, menj feküdj le, hiszen holnap suli.
~B: Jó jó anya.. Sziaaa!
~A: Szia kincsem!
Nem sokkal ezután elaludtam. Reggel hamar elkészültem, s indultam volna, amikor valaki egyszercsak csenget az ajtónál. Gyorsan leszaladtam az előszobába, felkaptam a cuccaimat és egy "Sziasztok, suli után jövök!"-kel leléptem. Az ajtóban Petibe botlottam. Hát ki másba? -Reggeeeeeeeelt - üvöltöttem egyenesen a fejébe.
-Neked iiiiiiiiiis. - válaszolt ugyanúgy
-Hülye! - nevettem el magam.
-Csak utána, hölgyem. - kuncogott. Ezután elindultunk suliba és út közben nem kis meglepetés ért.
YOU ARE READING
Egy álomvilágban éltem
Teen FictionPrológus Üdv. mindenkinek! Az én nevem Annabelle és íme, itt olvashatjátok életem történetét. Magamról egy-két dolgot: 17 éves vagyok, és rengeteget olvasok. Szeretem a nyugis helyeket, nem vagyok egyáltalán bajkeverő, mégis mindig mindenbe belekev...
