Egy álomvilágban éltem

12. Fejezet

Nagyon reménykedtem abban, hogy nem kell újra szembenézzek a "reggeli zaklatóimmal". Alexet viszontlátni nem is lenne olyan problémás, viszont az idióta haverjai? Ők jelentik számomra a problémát.

  Amint beértünk a büfébe, meg is pillantottam az előbb említett személyeket. Fenomenális! Igyekeztem nem szemezni egyikkel sem, mintha ott sem lennének. Direkt választottam egy jó távoli asztalt, ahova leültünk mind a négyen. A kaja isteni volt, mint mindig, amikor Miss. Claire főz. A pillantásom Alexék asztala felé terelődött. Épp akkor nyúlt a hordozható hangfala után amit mindig magával cipelt a táskájában. A tanárok nem igazán pártolják az ilyesfajta dolgokat, viszont ő az a fajta gyerek volt aki magasról tett rá a szabályzatra. Tűz és víz. Ezek vagyunk mi.

 Hamar be is rakott egy zenét, amitől az egész büfé döngött. Pár csaj is odatévedt, hogy közelebbről szemléljék meg a fiúkat. Igen, azok a tipikus csajok, akikről minden fiú álmodik. A szépésg megtestesítői. Az egyik odatipegett Alexhez, majd a nyakába fonta a karjait. Hatalmas szerencsétlenségemre ismertem a lányt. Barbarának hívják, viszont mindenki csak Babygirl-nek szólítja. Ő a suli legmenőbb csaja, mindig utolsó divat szerint öltözködik és a külseje mindig hibátlan.

-Ne félj. Nem jobb nálad. - súgta a fülembe Hedvig. - Senki sem tökéletes.

-Hogy? Tessék? Mi??? - sütöttem le a szemem, hogy ne vegye észre, amint elpirultam.

-Láttam, hogy ŐT nézted.. - mondta Hedvig, direkt hangsúlyozva az "őt".

-Ó, dehogy. - próbáltam ellenállni.

-Na ne magyarázz. 

A bandájuk többi tagja egyszer csak összenézett, majd páran a fejükkel felém biccentettek és elnevették magukat. Ekkor felém pillantott Alex. Majd meghaltam szégyenemben. Tudtam, hogy rólam folyik a szó..