From adventure to love {HARRY STYLES FANFICTION}

~5. rész~

Eléggé gyorsan hazaértem, habár gyalog voltam. Bár a magassarkúban sétálást egy darabig megint szüneteltetnem kell. Eléggé fáj már benne a lábam. Amilyen szép olyan fájdalmas is viselni. Amint beértem a házba le is dobtam a magassarkút a lábamról, és betettem a szekrénybe nehogy az én imádott lakótársam megint megszóljon amiatt, hogy nem tudok magam után rendesen elpakolni. Ami nem is igaz. Miután lefolytattam magamban ezt a vitát arról, hogy én rendetlen életet élek-e (amiben persze arra jutottam, hogy én egy eszméletlen rendezett életet folytatok), úgy döntöttem, megkeresem Lilit.

Bementem a konyhába és a parafatáblán aminek a tetején óriási színes betűkkel ott virított, hogy üzenőfal megláttam egy rózsaszín cédulát. Ez a mániája. Rózsaszín üzenőcetliket hagyni nekem az üzenőfalunkon. Kikészít. Odasétáltam és elolvastam mi áll rajta:

"Elmentem Kevinnel a parkba. Ha van valami fontos telefonon elérsz.
Puszi: Lili
U.i.:Szagold meg a cetlit"

Az üzenete mosolygásra már-már nevetésre késztetett főként az utolsó mondata miatt. Kérésére megszagoltam a kis papírt, aminek igazán kellemes illata volt és rájöttem, hogy igazán jó az ízlése Lilinek. Mielőtt ideköltözött eléggé fiús lány volt. Aztán amikor megkaptam az ajánlatot itt Londonban, és visszautasítottak szükségem volt a legjobb barátnőmre, és neki is rám. Ő pont akkor érettségizett és én is egy elég nehéz időszakon mentem keresztül. Ezért beszéltünk Lili szüleivel, hogy mit szólnának hozzá, ha Lili itt érettségizne én pedig segítenék neki, és természetesen hozzám is költözhet. Akkoriban a modellkedésből sok pénzem nem volt, de még a Magyarországi karrieremből volt annyi pénzem, hogy tökéletesen meg tudjunk élni Lilivel. 1 évig munkát se kerestem csak a barátnőmre fordítottam az időm, hogy sikerüljön neki minél jobban érettségiznie. Ekkor vált igazán lányos lánnyá. Mindig együtt tanultunk és amíg ő az iskolában volt én főztem, illetve takarítottam, de volt olyan is hogy az internet segítségével feladatokat állítottam neki össze. Lazításként egy csomószor mentünk vásárolni vagy manikűröshöz. Abban az időben úgy éreztem magam, mint egy anyuka, aki gondoskodik a kislányáról. A sok munka megtette a hatását hiszen kitűnően érettségizett és egy hete végezte el a sminkes képesítést is. Tényleg! Megkérdezem Josht hogy próbaállásban nem lehetne-e alkalmazni Lilit. Mielőtt felhívom a főnököm, szólok Lilinek, hogy jöjjön haza van egy jó hírem. Vagy nem egészen jó. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. Tárcsáztam is Lili számát. Néhány csörgés után fel is vett. Hangja nagyon vidám volt. Nem tudom mi üthetett belé.

- Szia Rebi. Mondd. - olyan jó hallani, hogy ilyen jókedvű.

- Szia. Merre vagy? Haza kéne jönnöd, el kéne mondanom egy dolgot. – hallottam, hogy légzése felgyorsul. Utoljára akkor hívtam így haza amikor elmondtam neki, hogy a szülei autóbalesetet szenvedtek. Szerencsére túlélték de Lili nagyon bepánikolt. - Nyugi jó híreim vannak - hallatszott a hangján, hogy megnyugodott. Szegénynek eléggé hallatszik a hangján, hogy mikor milyen a hangulata. Vagy már csak a sok év, ami alatt rengeteg mindenen mentünk keresztül.

- Ne ijesztgess légyszíves - nevetett - de jó, indulunk. Nem gond, ha Kevin is jön? Nekünk is be kéne jelentenünk valamit... - mondta sejtelmesen. Gyorsan végigfuttattam a fejemben a gondolatot, hogy baj lenne-e. Igazából nem, mivel ő is jön Amerikába és ha már úgyis be akarnak jelenteni valamit. Hát én nem vagyok semmi jónak az elrontója.

- Nem, gyertek csak. De siessetek nekem - mondtam és érezhető volt a hangomon, hogy mosolygok. Legalábbis én mosolyogtam.

- 10 perc - kaptam a választ, és már tette is le a telefont. Szuper. Még ideérnek gyorsan felhívom Josht. Tárcsáztam a számát. Ma folyton csak telefonálok...