From adventure to love {HARRY STYLES FANFICTION}

~2.rész~

Reggel iszonyatos fejfájásra keltem. Mikor kinyitottam a szemem eszméletlenül meglepődtem. Szokatlan barna bútorok. Az én szobám minden egyes bútordarabja fehér a falam pedig lila. De itt még a fal is zöld volt.

Rettenetes módon megijedtem, amikor lehúztam magamról a takarót és nem volt rajtam ruha. "Mi a szösz? Mi történhetett velem az este?"

Gondolkodásomat egy nagy puffanás szakította félbe. Gyorsan összeszedtem az esti ruháimat, magamra kaptam, majd a szobából nyíló ajtót kinyitottam -reménykedve, hogy a fürdőszobát tálalom meg - és szerencsémre meg is tálaltam (pedig egyáltalán nem jellemző rám, hogy elsőre megtalálom azt, amit keresek, még otthon sem, hát még egy idegen helyen). Bementem, és nagy nehézségek árán leszedtem az esti sminkem. Még jó, hogy mindig tartok a táskámba sminklemosó kendőt. Ezután felöltöztem majd szépen lassan kimentem a szobából. Fogalmam sem volt, hogy merre menjek, csak az járt a fejemben, hogy ki akarok jutni innen. Találtam egy lépcsőt. Úgy gondoltam, hogy ez már egy jó jel lehet. Elindultam lefelé, de már csak egy utolsó kiabálást és ajtócsapódást hallottam.

-Jó reggelt, szia Louis Tomlinson vagyok, örülök, hogy ilyen szép reggelen meg tudok ismerkedni egy ilyen gyönyörű lánnyal, mint a kisasszony. - na jó én most ásom el magam itt helyben. Louis Tomlinson a One Directionból itt áll előttem teljes életnagyságban és éppen azt mondta, hogy gyönyörű vagyok, és hogy örül, hogy megismerhet. Ezt a helyzetet élvezném is ha nem lenne teljesen biztos, hogy az éjszaka lefeküdtem a banda egyik tagjával. - Hahó, kicsilány köztünk vagy még? - kérdezte. Upsz, picit elkalandoztam.

-Öhm, persze. Szia én Nabelick Rebeka vagyok és... és öhm, én is nagyon örülök, hogy megismerhetlek. És eskü tök jó lenne dumálni meg minden, de 2 fontos kérdésem van...- érdeklődve nézett rám ezért folytattam- Kivel voltam éjjel?? -nagyot nyelt és szólásra nyitotta a száját:

-Harryvel -oké, most lenne még egy csomó kérdésem. "Hol van most? Ő csapkodott? Hogy kerültem ide? .... " És egyszer csak azt éreztem, hogy elkezd forogni velem a világ és elsötétül minden.

Később megint iszonyú üvöltözésre leszek figyelmes. Nem tudom, hogy miért nem vagyok még otthon. Jah tényleg bepánikoltam és elájultam. Gratulálok Rebeka. Tipikus te. Éjjel összefekszel a kedvenc bandád egyik énekesével, ahelyett, hogy szépen elmennél haza, inkább bepánikolsz és itt ragadsz. Gondolkodás helyett inkább elkezdek hallgatózni. Mellettem két férfihang beszélget. Vagyis inkább üvöltözik egymással.

- Miért van még mindig itt? - kiabálta az egyik ember. Olyan szép hangja volt.

- Először is halkíts magadon! Másodszor, azért van itt mert elájult és nem tehetem ki az utcára.

- Miért nem? Csak egy könnyen kapható kis szajha, aki egy éjszakára tökéletes volt, de elég is volt belőle. Mondjuk. - nem hagytam, hogy befejezze inkább közbeszóltam:

- Akkor az a könnyen kapható kis szajha most távozna. Csak az úriember mutassa meg a kijáratot...- minden erőm összeszedve felálltam és Harryvel az oldalamon kisétáltam az ajtón.

- Figyelj én nem úgy gond. – kezdte, de megint félbeszakítottam:

- ...oltam az előbb.. - mondtam kifigurázva - Figyelj hidd el legszívesebben én is a saját ágyamban keltem volna ma reggel, nem egy bunkó fafejűében, ráadásul meztelenül. Hidd el valahogy jobb ébredésben reménykedtem. De ha ettől jobb napod lesz. Én elhiszem, hogy nem úgy gondoltad. Na én mentem. Örültem a találkozásnak Styles - ezek után sarkon fordultam és ott hagytam a leesett állú Harryt. Muszáj volt egy kicsit földbe döngölnöm az "olcsó kis szajha" beszólása után, ami eléggé megsértette a lelki világom. És ezek után vissza is vontam, hogy milyen szép a hangja.

Tálaltam a közelben egy buszmegállót, és felszálltam az első buszra, ami hazavitt. Miután beestem az ajtón, elkezdtem keresgélni Lilit. És miután sehol sem tálaltam elkönyveltem, hogy valószínű jó volt az estéje, és elmentem lezuhanyozni.