"Aludnál ma velem?"

347 35 0
                                    




*Louis*

Egy hét telt el a szülinapi buli óta, vagyis a táncunk óta. Fura ez az egész, mert azóta Harry-vel szorosabb lett a kapcsolatunk, mint valaha is volt. Ez abban is megnyilvánul, hogy amint van szabad időnk, azt nem a párunkkal töltjük, hanem egymással. Nem tudom, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, de nem is érdekel annyira, mert most minden olyan jó. Ennek az egésznek nem csak én örülök ennyire, hanem anya is, hisz mindig is arról álmodozott, hogy én és Harry egy szép napon legjobb barátok leszünk...nos igen legjobb barátok. Ezt kétlem, egyenlőre csak ismerkedünk egymással és próbálunk megbízni a másikban, ami mindkettőnk részéről elég nehézkesen megy, de anyu ennek is örül. Hétvége van és a anyuék a kicsikkel leutaztak vidékre a nagyiékhoz, mi Harry-vel pedig itthon maradtunk, eleinte úgy volt, hogy mind a ketten megyünk, végül Harry megbetegedett és nem akartam, hogy egyedül maradjon itthon így megbeszéltem anyuval, hogy majd én vigyázok rá és ápolom. Nehézkesen, de sikerült meggyőznöm, hogy minden rendben lesz, szóval most ez a jelenlegi helyzet, reggel 7 óra van, Harry még fent alszik, én pedig lent vagyok a konyhában és valami levesfélét próbálok készíteni neki, a konyhapultnak dőlve nézegetem a receptes könyvet hátha találok benne valami egyszerűen elkészíthetőt, de eddig egyetlen egyet sem találtam. Végül lezártam a telefonomat, a zsebembe csúsztattam, majd a spejzba sétáltam, ahonnan minden létező zöldséget a pultra tettem.

- Oké Louis, nem nagy ügy, ez csak egy kis leves, meg tudod csinálni - biztattam magamat ezekkel a szavakkal, majd a zöldségeket egy nagy lábasba tettem, amibe engedtem vizet és feltettem a tűzhelyre. Mindaddig, amíg a zöldségek főttek, addig én elkészítettem egy nagy kancsó teát neki, amit egy nagy cicás bögrébe öntöttem,  ezt a tálcára tettem, amire már rápakoltam a gyógyszereket, amiket szednie kell, hogy lemenjen a láza és elmúljon a torokfájása. A felfőtt zöldségeket, leszűrtem és egy a turmixgépbe öntve összeturmixoltam, majd megízesítettem és egy tányérba öntöttem, egy kanalat még a tálcára tettem és hátrébb állva elismerően bólogatva néztem az alkotásomat. A kezembe vettem a tálcát, majd a lépcső fele indultam, ahol a lábaimat nézve elindultam felfele, hogy el ne essek. Amint felértem Harry szobája fele fordultam, ahova óvatosan benyitottam, hunyorogva próbáltam kiszűrni a tárgyakat a sötétből. Mivel még mindig aludt, ezért olyan sötét van a szobájában, hogy alig láttam. Nagy nehezen megtaláltam az éjjeliszekrényét,a mire rátettem a tálcát, és óvatosan leültem az ágyára mellé.

- Harry? Ébren vagy? - szólongattam még egy darabig, mire válaszolt, vagyis inkább nyöszörgött valami igen félét.

- Készítettem neked teát és szeretném, ha ennél egy kis levest - felálltam és az ablakhoz sétáltam, ahol felhúztam egy picit, így az egész szoba fénnyel telt meg, a tekintetemet az ágyhoz vezettem, ahol Harry erőtlen teste feküdt. Annyira rosszul nézett ki, picit megijesztett hisz az arca be volt esve és nagyon piros volt a láz miatt, odasétáltam az ágya mellé, erőtlenül rám mosolygott, a szemei csillogtak a láztól, gondterhelten felsóhajtottam.

- Próbálj meg felülni, muszáj bevenned a gyógyszert - nehézkesen felült pont annyira, hogy meg tudjam őt itatni, a kezébe adtam a gyógyszert, amit a teával öblített le. Miután megitta az egész bögre teát, azt visszatettem a tálcára és a fürdőbe mentem, hogy vizes borogatást csináljak neki, a vizes törölközőt jól kicsavartam, majd visszajöttem a szobájába. Odamentem hozzá és a fejére tettem a nedves anyagot, amire ő hangosan felsóhajtott.

- Ez nagyon jó - suttogta rekedtes hangon. A nap további részében fent voltam vele a szobájában, ahol egész nap mesét néztünk, mert hagyomány nálunk, hogyha valaki beteg, akkor ő mindig mesét néz, tudom fura, de sokkal jobb lesz tőle az ember kedve. Este 11 óra van, és épp az előadásomon dolgozok, ez az előadás irodalom órára készül, mivel két hetente kapunk egy könyvet, amit el kell olvasnunk és készítenünk kell róla egy előadást, az én mostani könyvem az Jane Austen-től a Büszkeség és Balítélet. Igazából el se kellett olvasnom ezt a regényt, mivel az egyik kedvencem. Még két éve kaptam meg a könyvet karácsonyra anyutól. Mikor úgy éreztem, hogy elkészültem az előadással összecsuktam a laptopomat, és egy újabb bögre teával mentem fel Harryhez, ám amikor beléptem hozzá és feloltottam a lámpát, és megláttam, hogy fekszik ott, majdnem elejtettem a teát, mivel ki volt takarózva teljesen és az egész teste verejtékes, odasiettem az ágyához, az asztalra tettem a teát. A hóna alá nyúlva felültettem, gyorsan bedugtam neki a hőmérőt a szájába, vártam egy kicsit aztán kivettem. 41 fokot mutatott.

- Istenem Harry, ez nagyon magas...mit csináljak? - a homlokára tettem a kezemet, ami tűz forró volt, egy pillanatra beugrott egy kis kép, amikor kicsik voltunk és Harry akkor is nagyon beteg volt és anyu hűtő fürdőzött vele. Megvan! Nagy nehezen a fürdőbe vittem, ahol jéghideg vizet engedtem a kádba, addig a wc tetejére ültem vele a karomban, az egyik kezemmel a hátánál fogva tartottam, a másikkal pedig elkezdtem levetkőztetni, az alsónadrágot rajta hagytam, majd amikor megtelt a kád, elzártam a csapot és lassan beleültettem őt a kádba, csukott szemmel fogat vacogva ült.

- N-nagyon f-fázom - dadogta, és erőtlenül próbált hátradőlni, de elvesztette az egyensúlyát és a vízbe bukott, ahonnan azonnal felhúztam egy picit köhögött mivel nyelt egy kis vizet, de ez hamar abbamaradt utána pedig ruhástul bepattantam mögé a kádba, és magamhoz húztam őt, nehogy eldőljön nekem.

- Minden rendben, itt vagyok - suttogtam ezeket a szavakat neki vacogva, miközben reszkető testét mostam a hideg vízzel. Negyed óra hűtőfürdő után, a szobájában felöltöztettem, és az ágyba fektettem, ő minden mozdulatomat figyelemmel kísérte.

- Louis..aludnál ma velem? - a hangja egy picit jobb lett már, még mindig be volt rekedve, de már nem annyira. E négy szó hallatán akaratlanul is elmosolyodtam és bólintottam egy nagyot.

- Persze Hazz, veled alszom ma. - gyorsan levettem a vizes ruháimat, majd megtörölköztem, felvettem egy alsógatyát és egy pólót, majd visszasiettem hozzá, ő félig már aludt, bemásztam mellé az ágyba, elhelyezkedtem és lekapcsoltam a kislámpát, percekkel később Harry a vállamra hajtotta a fejét, és a kezét a mellkasomra helyezte. A szuszogó fiúra néztem, egy picit elidőztem, majd végül nyomtam egy apró puszit a meleg homlokára, még egy kis ideig a plafont bámulva feküdtem a hátát cirógatva, majd behunytam és olyan különös érzés volt bennem. Boldog vagyok.

Sziasztok!

Huh...nem is tudom mit írhatnék, még soha nem írtam így hozzátok, de most éreztem, hogy muszáj megköszönnöm nektek a rengeteg szavazatotokat és a véleményeteket, annyira hálás vagyok. Hisz 1500-an olvastok, el se hiszem!! Szerintem nincsenek olyan szavak, amikkel a mostani örömömet ki tudnám fejteni. Köszönöm nektek, hogy olvassátok a történetemet és, hogy időt szakítotok ezáltal rám! Most így nyár közeledtével rengeteg szabad időm lesz és minden hétvégén szeretnék írni nektek új részeket.

All the love, Sz! ❤

A testvériség/L.SOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz