A testvériség/L.S

"Mindig meg foglak menteni szívem."

*Harry*

Lassan egy hete annak az estének, amikor Louis velem aludt. Nem is tudom hogyan köszönhetném meg neki az, hogy így vigyázott rám a betegségem alatt. A napok csak úgy rohantak, hamarosan itt a Tavaszi szünet. Erre a szünetre Zayn-nel egy romantikus hétvégét tervezetünk már hónapok óta. Nos Zayn.. Nem is tudom mi van vele, velünk. Egyre kevesebb időt töltünk együtt, jó persze a suliban mindennap látom, de az más. Már nem is köszön nekem.. olyan az egész, mintha szégyellne engem. Nem tudom, hogy miért. Hisz eddig bátran felvállaltuk a szerelmünket, de ez elmúlt. Tudom, hogy egyszer minden elmúlik, de még okot se adtam neki rá, hogy a mi szerelmünk elmúljon. Ma elmegyek hozzá, valamit ki kéne találnom, aminek örülne. Most jelenleg éppen irodalom órán ülök és azon gondolkodom, hogyan is engesztelhetném ki Zayn-t még, ha nem is hibáztam akkor is muszáj magamra vállalnom, hogy miattam nem beszélünk. Hisz ismerem őt, tudom, hogyha kérdőre vonnám azonnal elkezdene velem veszekedni és a végén én fakadnék sírva. Volt már rá példa, nem is egyszer. De túlságosan is szeretem őt, ahhoz, hogy egy ilyen butaság miatt elveszítsem őt. Tudom, hogy a kapcsolatunk most épp egy rossz időszakon megy keresztül, de ilyenkor jutnak eszembe a régi idők, amikor minden zökkenőmentes volt. A fejemet a padra hajtottam és úgy töprengtem tovább a kis tervemen. Az óra után az udvar felé vettem a irányt, a nehéz ajtót kilöktem, majd a kedvenc helyemhez mentem, ami egy hatalmas nagy fának a töve, leültem a zöldellő fűbe, a hátamat pedig a fának döntöttem. Mikor itt vagyok, mindig John Lennon Imagine cimű dalát hallgatom behunyt szemekkel, ilyenkor akaratlanul is rám törnek az emlékeim és az érzelmeim, az utóbbi általában mindig győzedelmeskedik az első fölött. Mostanában egyre többször képzelem bele magam különböző szituációkba, Louis-val. Tudom-tudom nem lenne szabad, de ábrándozni szabad nem? De persze, hogy szabad. Csak elképzelem, ahogy itt ülünk a fa alatt, ő a füvet tépkedni és egy teljesen értelmetlen dologról beszél, mint például a foci, de még az sem érdekel, imádom hallgatni a hangját, a kedvenc tulajdonságom tőle pedig az, hogy magán is olyan jókat tud nevetni, annyira édes. Az ábrándozásomból a csengő kellemetlen hangja szakított ki. Kikapcsoltam a zenelejátszót, majd a táskámba csúsztattam a telefonomat és a fülhallgatómat, felkeltem a földről a táskámat a hátamra vettem, miután beértem a suliba és hozzászoktam a nagy zsivajhoz, azután elindultam a kémia terem felé, közben a füzetemben lévő részecskéket tanulmányoztam, amikor felnéztem a füzetemből láttam, hogy Zayn legjobb cimborája céltudatosan jön felém, reménykedtem, hogy van mögöttem valaki és hozzá megy, de gyorsan körbenéztem és senki ismerőst nem találtam, mikor visszafordultam ő előttem állt egy nagy pohár lötyivel, épp meg akartam szólalni, amikor az undorító lila lötyit az arcomba öntötte, a sokktól ami akkor ért köpni, nyelni nem tudtam, az ujjaimmal megpróbáltam leszedni a szemem körül lévő zöld löttyöt, miután tisztán láttam, akkor realizáltam rá, hogy mindenki engem néz, a szemmel Zayn idióta haverját kerestem, akit meg is találtam ám, amit akkor láttam egy világot tört össze bennem. Zayn a srác vállát átkarolva állt és rajtam nevetett, a levegőm mintha fogyni kezdett volna, ha akkor egy kéz meg nem ragad biztos, hogy elájulok, a levegőm elfogyott, mintha fuldokolnék, mintha víz alatt lennék. A szívem kettétört a fejemben pedig olyan érzés volt, mintha valaki hangosan sikítana. Lehet, hogy megőrülök? Vagy csak álmodon ezt az egészet? Pár perc után feleszméltem, hogy a mosdóban vagyok, ám nem akárkivel Louis-val, épp kéztörlőket nedvesített be a csapból folyó víz alatt, az egyiket a kezébe vette, majd elém állt és a szemembe nézve elkezdett megszabadítani a lötyitől.

- Megint megmentettél. - suttogtam, éreztem, hogy egy újabb törlővel tisztogatja az arcomat, majd a hajamból is próbálja kiszedni a ragacsos üdítőt.

- Hisz ez a dolgom, a nagy tesó megmenti a kis tesóját. - kinyitottam az eddig lehunyva tartott szememet és az övébe néztem. A szavak jól is estek, de rosszul is. Ezek szerint ő úgy gondol rám, mint egy igazi testvérre, értem, hát Harry ez nem a te napod.

- Mindig meg foglak menteni szívem. - az utolsó szó, ami engem az egekbe repített. Szívemnek szólított! Ha Zayn ezt valahonnan megtudja... A francba is! Kit érdekel Zayn. Kegyetlenül bánt velem, Louis-nak igaza volt, amikor azt mondta, hogy meg fog bántani, bár hallgattam volna rá akkor. Az égből és a gondolkodásból pedig Louis puha ajkai hoztak vissza.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy megint ennyi kihagyás volt, csak a suli utolsó heteit nagyon meg kellett húznom, de végre sikerült kipihennem magam, és készen állok az írásra. Sajnos nem vagyok nagyon megelégedve ezzel a résszel, de remélem azért tetszik nektek. Ha tetszett akkor hagyj magad után valami jelet kommentben vagy egy szavazattal akár!

All the love, Sz! ❤