A testvériség/L.S

"A mi számunk"

*Harry*

A gyönyörű szempár tulajdonosa pedig nem más, mint Louis. Engem nézett. A tekintetében volt valami, valami furcsa. Évek óta élek vele egy fedél alatt, de esküdni mernék az égre is, hogy ezeket a pillantásokat még soha nem láttam, olyan sejtelmes az egész. Elpillantottam róla, de miután láttam, hogy egy számomra idegen lánnyal beszélget alaposan szemügyre vettem. Tetőtől - talpig feketében van, a nadrág már - már annyira feszes volt, hogy feneke kerek formáját tökéletesen adta vissza, a póló pedig egy picit átlátszó hatást kelt, így az ember beszélgetés közben simán meg tudná számolni, hogy hány kockája illetve tetoválása van. Lábbelije pedig a szokásos fekete Vans, imádom rajta ezt a cipőt, ez egészíti ki a Louis stílust. A ruházata elemzése után a tekintetemet feljebb vezettem rajta, a haja rendezetlenül állt, tudom, hogy több óráig állt a tükör előtt, hogy elkészítse ezt a hajat, ha nem ismerné az ember biztos azt hinne, hogy elaludta a haját, de istenem annyira jól áll ez neki.. Te szent ég megint miket beszélek?! Miért nem tudok csak úgy túllépni ezen az egészen?? Ez helytelen és rossz dolog...

- De ő más - suttogta a gonosz kis belső hangom, akinek tulajdonképpen mindig, ismétlem mindig igaza van, de most az egyszer téved. Hisz miben lenne más, csak rá kell nézni....ugyanolyan, mint a többi. Erre a gondolatra akaratlanul is megráztam a fejemet, ami ki is zökkentett az ábrándozásból, oldalra pillantottam remélve, hogy Zayn itt van mellettem, de nem volt. Körbenéztem a kis helyiségben hátha meglelem, de nem így lett. Nagyot sóhajtottam, majd nagy nehezen átverekedtem magam a táncoló tömegen, a pulthoz érve megkönnyebbült sóhajjal felültem a kis bárszékre, rendeltem egy nagy korsó sört, igaz nem szoktam inni, de ez a hét annyira fárasztó volt, hogy muszáj valahogy kieresztenem a gőzt. A második korsó söröm után a hatalmas hangfalakból megszólal Ed Sheeran - Thinking Out Loud című dala, ez a dal...a mi dalunk, nem nem Zaynnel, hanem Louis-val. Amikor kicsik voltunk anyuék mindig ezt a számot hallgatták és nekünk annyira tetszett, hogy megtanultuk rá a táncot, még felvétel is van róla, ahogy a kicsi Louis és a kicsi Harry boldogan táncol együtt. Szememmel Louist kerestem, aki engem nézett, a kezében tartott pohárra nézett, aminek a tartalmát egy pillanat alatt lehúzta és elindult felém. Ugye most nem arra készül? Ugye nem?! De igen, arra eszméltem fel, hogy a karomat fogva a kis tánctér közepére húz..ezt nem lenne szabad hagynom..

- Louis mégis mire készülsz? - próbáltam megállítani,de ő céltudatosan húz maga után még mindig.

- Táncolni fogunk, hisz ez a mi számunk. Az utolsó három szó úgy visszhangzott a fejemben, mintha egyedül lennék egy üres teremben és valaki folyamatosan ezt hajtogatná. Észre se vettem, de már az ismerős lépéseket jártuk együtt. Louis a derekamat fogva és a kezemet szorítva táncolt, én - én pedig vele táncoltam.. Teljesen egymásra voltunk hangolódva, a testünk még soha nem mozgott ennyire harmonikusan. Felnéztem az előttem táncoló Louis-ra, de a kisfiút láttam, akivel minden titkomat megosztottam még régen, akivel ezeket a mozdulatokat még tükör előtt gyakoroltam. De ő már nem az a kisfiú... A legvégén Louis egy piciket megemelt és furcsa mód megforgatott, utána pedig szorosan átölelte a derekamat, nagyot nyeltem, majd a nyaka köre kulcsoltam a karomat, úgy viszonozva az ölelését. Hosszú perceken keresztül öleltük egymást, de minden ember tudja, hogyha az egyik dolog helyre jön a másik rosszra fordul..