A testvériség/L.S

Azt hiszem meleg vagyok..

*Harry*

Miután édes ajkai eltávolodtak az enyémtől, félve nyitottam ki a szemem. Előttem állt Ő, akiért jelen pillanatban mindent feláldoztam volna. Louis kezei még mindig a nyakamat ölelték, álltunk egymással szemben és egymás szemét néztük. Az arcán minden érzelem átsuhant, de a legerősebb a félelem volt. Hiszen hetero létére megcsókolt egy fiút, aki a testvére. Tudom, hogy nem vér szerint vagyunk testvérek, de azért ez elég fura, mármint beleszerettem és csókolóztam vele. De semmit nem bántam meg, boldog voltam, boldogabbá tett engem ezzel az egy csókkal, mint Zayn valaha ezalatt a 4 év alatt. Oh baszki Zayn! El is feledkeztem róla, de bánja a fene. Itt hagyott az évfordulónkon, amire annyit készültem. Persze értem én, hogy dolga akadt, de pont ma?! Mindig bonyolult volt számomra a kapcsolatunk, szerettük egymást, de nem úgy, ahogyan két szerelmesnek kéne szeretni egymást és ez az utóbbi pár hónap is.. Teljesen kifordult magából. Louis kellemes hangja zökkentett ki az elmélkedésből.

- M-meg akarom tenni újra - mondta ki nehezen az egyszerű szavakat, válasz helyett csak közelebb húztam magamhoz a derekánál fogva és ajkamat az övére tapasztottam, úgy faltuk egymás ajkait, mintha már évek óta erre várnánk. Én erre is vártam, na és ő? Lehetetlen felfogni, hogy TALÁN ő is többet érez, mint szimpla testvéri szeretet, de aztán ki tudja igaz? Én reménykedem benne, nagyon.. De még mindig ott az a TALÁN szócska. Tudom, hogy nem ez az este fogja megváltoztatni az érzéseit, hiszen részeg. De engem már ez sem érdekel, olyan régóta vágytam már erre a csókra, az is lehet, hogy holnap reggel nem fog semmire emlékezni, de nekem ez életem legjobb csókja. Éreztem, ahogy pici ujjait a tarkómba mélyeszti és úgy húz közelebb magához. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Az este folyamán csak egymással voltunk elfoglalva, szavak helyett inkább a cselekedetek kaptak nagy szerepet ma este, sajnos hajnalodott és egyre közelebb kerültünk a valósághoz. Szép lassan elkezdtünk haza fele sétálni a srácokkal, Liamék ma nálunk alszanak, míg ők elöl sétáltak, vagyis inkább szaladgáltak, addig mi hátul sétáltunk lassan egymás mellett. Csendben. A csendet Louis törte meg.

- Miért utáltál annyi éven át? - ránéztem, a lábait nézte. Zavarban volt? Louis Tomlinson zavarba jött volna?

- Én nem utáltalak Louis, egyáltalán nem. Csak rosszul esett, amiket régen csináltál velem.. De mindegy is, már rég volt. Nem érdemes a múltban kotorásznunk. Ezen már nem tudunk változtatni. - egyetértően bólintott.

- Sajnálom Harry, csak akkor még nem tudtam eldönteni, hogy ki a fontos nekem, de te egyértelműen az voltál, már akkor is.

Épp szólásra nyitottam a számat, amikor sikerült felfognom a szavakat. Hogy mi?? Én fontos vagy neki? De mégis hogyan, milyen szempontból? Mint családtag vagy, mint más? De miért mond nekem ilyeneket? Hisz ott van neki Emma

- Aki most nincs itt - suttogta egy hang a fejemben. Felzárkóztunk Liamékhez. A házba lépve a fiúk egyből a mi ágyunkat támadták meg, vagyis csak Louisét. Aki a kanapén fetrengve fájlalta a fejét, a fürdőben kutakodva kerestem gyógyszert, majd miután megtaláltam lementem a konyhába, öntöttem egy pohárba vizet és a nappaliba mentem hozzá.

- Louis vedd be ezt, ettől jobb lesz -felült és hálásan nézett rám. Elvette a gyógyszert és a vizet.

- Soha többé nem iszok -nyögte, majd bevette a gyógyszert. Nem is kellett 10 perc és már el is aludt, de nem akartam, hogy lent aludjon egyedül, ezért elintéztem gyorsan a teendőim és a karomba véve őt, az emeletre sétáltam vele és az ágyamba fektettem, amit egy nyögéssel nyugtázott. Levetkőztem alsógatyára, róla csak a farmert húztam le. Betakartam magunkat, a gyönyörű baba arcát tanulmányoztam, annyival nyugodtabb volt így. Az arca teljesen kisimult, olyan volt, mint egy angyal. Az én angyalom.Nem bírtam betelni a látványával, annyira szerettem volna megcsókolni, de ehelyett egy apró csókot nyomtam a homlokára. Alig jött álom a szememre, nagy nehezen sikerült elaludnom. Kellemetlen szúrást éreztem a hátamon. Megfordultam, ekkor a mellkasomon kezdtem érezni.

- Harry, Harry kelj már fel - fájdalmasan felnyögtem. Próbáltam felülni, de annyira fáradt voltam, hogy azt se tudtam hol vagyok.

- Kelj már fel az ég szerelmére

- Fent vagyok, fent vagyok - konkrétan ülve aludtam.

- Harry baj van nagy baj - Louis aggodalommal teli hangjára azonnal kinyitottam a szemeimet.

- Mi történt? - engem nézett és közben egy pohár vizet szorongatott a keze között.

- A-azt hiszem meleg vagyok - dadogta és az utolsó szónál lehajtotta a fejét..