A testvériség/L.S

"Tudom mit tettél."

*Harry*
Az ajkainak pontosan olyan íze volt, mint amilyennek elképzeltem, a mentol es a cigaretta ízének a keveredése. A testem ösztönösen reagált a helyzetre, tudta mit kell csinálni még akkor is, ha az agyam abban a pár percben, amíg csókoloztunk nem is működött. A karomat összekulcsoltam a nyaka körül, a kezei gyengéden érintették a derekamat, már lehetetlen volt ennél közelebb kerülnünk egymáshoz, de én közelebb akartam érezni magamhoz és, ahogy éreztem ő sincs ezzel másképet, nyelve gyengéden siklott be a számba. Nem ellenkeztem, hogy is ellenkezhettem volna, akartam őt. Az adott pillanatban másra sem vágytam csak rá. Megéreztem, ahogy feljebb kezdte vezetni a kezeit az oldalamon, beleborzongtam az érintésébe, kezeit elemelte onnan és egyenesen a hajamba vezette ujjait, aprón belemarkolt, amitől ajkaim jobban elnyiltak. Annyira bele voltunk mélyedve a csókolozásba, hogy észre se vettük azt, hogy nem vagyunk egyedül. Azonnal ellöktem magamtól, Zayn egyik haverja volt az. Paul. Gyűlölt engem, igaz én se kedveltem őt, de nem adtam olyan nyilvánvalóan a tudtára, de ő pont az ellenkezőjét tette. Ahol csak tudott megpróbált ártani nekem, felmerült bennem, hogy azért, mert Zayn-be szerelmes, de rögtön elvetettem az ötletem, amikor elkezdett randizni a suli legfurább lányával Jesy-vel. A fejemet kapkodtam közte és Louis között, Louis ugyanolyan meglepettséggel állt ott, ahogyan én. Ajkai vörösek voltak, a csók miatt, szemei csillogtak és haja rendezetlenül állt. Paul nevetve sétált el mellettünk.

- Ne aggódjatok nem zavarok sokáig- mondta nevetve, de kivehető volt a szánalom a hangjából.

- Mi csak, uhm mi csak próbáltuk kiszedni a hajamból azt a trutyit, amit az idióta haverod öntött rám- oké belátom nem a legjobb magyarázat volt, de mi mást mondhatnék. Úgyis elfogja mondani Zaynnek, és ő szakítani fog velem, bár már abban is kételkedem, hogy együtt vagyunk-e még.

Újra és újra lejátszódik az a fejemben, ahogy rajtam nevet a barátaival. Mintha egy darab kiszakadt volna a szívemből. Elkalandoztam megint. Megráztam a fejemet, hogy visszatérjek a valóságba, de márcsak Louis állt mellettem, akinek arcán még mindig a meglepődöttség ült. Megfogtam a kezét és kihúztam a mosdóból, az óra már javában tartott, amikor beestem a terembe. Mindenki rámkapta a tekintetét, amitől frusztrálva éreztem magamat. Gyorsan a helyemre siettem, és leültem. Nem tudtam koncentrálni az órára, hogyan is tudnék mindazok után, ami az előbb történt. Nem elég, hogy tönkretettem a Zayn-nel való kapcsolatomat, még Louist is jól bajba sodortam... De vajon én csókoltam meg őt, vagy ő engem? De ez most lénygetelen..vagyis annyira nem, de helyre kell hoznom ezt az egészet még, ha Zayn ez miatt szakítani is fog velem, Louis nevét tisztára kell mosnom. Amikor kicsöngettek az utolsó órámról, kifele siettem az iskola hatalmas épületéből, de Zayn nem volt ott, ahogy mindig. Nem várt rám a motorjának támaszkodva. Biztos vagyok benne, hogy tudja.. A táskámat felvettem a hátamra, majd sietősen elkezdtem hazafele sétálni, majd a sétálásból rohanás lett. Lihegve értem a házunkhoz, már majdnem nyitottam volna ki az ajtót, amikor megláttam a fekete Harley Davidson motort, ami a garázs előtt parkolt. Remegő kézzel vettem ki a táskámból a kulcsot, majd miután kinyitottam vele az ajtót felrohantam a lépcsőn egyenesen a szobámba. Még senki nem volt itthon, aminek őszintén szólva örültem. A kilincsre tettem a kezemet, vettem egy mély levegőt, majd lenyomtam és kinyitottam a szobám ajtaját. Ott volt. Az ágyamban feküdt, és-és aludt. Azt hiszem rosszul látok, megtöröltem a szememet, hátha csak képzelödöm, de nem tényleg ott feküdt és édesdeden aludt. Mivel még a cipő is rajta volt, ezért arra következtetek, hogy aközben aludt el miközben engem várt. Leültem mellé az ágy szélére, nem tudtam mást tenni, csak néztem őt. Olyan békés volt, mintha nem is az a fiú lenne, akit ma láttam az iskolában. Egy órát töltöttem a csodálásával, elkezdett mocorogni. Tudtam, hogy fel fog kelni és azt is tudtam, hogy szembe kell néznem vele. Megremegtek tökéletesen hosszú pillái, majd lassan elkezdte kinyitni a szemeit. Pár perc pislogás után rám emelte tekintetét.

-Tudom mit tettél - mondta. Semmi mást nem mondott. "Tudom mit tettél" hangzott el újra és újra a fejemben.

Sziasztok! Nem is tudom őszintén, hogy mit is írjak. Lassan 2 év telt azóta, hogy megírtam az utolsónak hitt részt, én is azt hittem, hogy soha többé nem fogok már írni. De háa illetve részemről nem hála ismét belecsöppentem egy kis depressziós korszakomban, amiben mindig az írás volt az, ami megnyugtatott és boldoggá tett. Szóval hosszas kihagyás után meghoztam nektek a 13.részt. Remélem tetszeni fog nektek. Ha tetszett akkor hagyj magad után valami jelet kommentben vagy egy szavazattal akár!

All the love, Sz! ❤