Egy óra múlva tért vissza. Nem tudtam, hogy merre ment és mit művelt ott, csak azt, hogy semmi jót vagy legálisat nem cselekedett.
Baltája véres volt, ő pedig mosolyogva lépte át a küszöböt.
- Ez eszméletlen volt - áradozott - Ismét jót cselekedtem.
- M-mit csináltál? - ajkaim remegtek. Mindenem remegett.
- Megszabadítottam a világot még egy rossz embertől - baltáját a sarokba dobta és elém guggolt - Csodálatos vagyok.
Mély levegőt vettem.
Megölt valakit. Egy ártatlan embert.
- Dehát te remegsz, angyalom - tenyerével megcirógatta az arcomat - Csak nem fázol?
Megráztam a fejemet. Felállt és a tükörhöz sétált. Elkezdte kigombolni az ingét.
- Tudod - kezdte - Amint megértesz engem, te is velem jöhetsz majd.
Felcsillant a szemem. Ha eljátszanám, hogy jó, amit csinál, akkor elvinne magával és elmenekülhetnék, aztán pedig feladhatnám a rendőrségnek.
- Hogy hívnak? - kérdeztem - Mi a teljes neved?
Arcára mosoly ült ki. Ingét továbbra is gombolta, de közben rám nézett a tükörben.
- Harry Styles vagyok.
Styles szerepelt a kapumon.
- Te vagy az előző tulaj?
- Olyasmi - morogta.
- Miért költöztél el?
Kezei megálltak, arca elkomorodott. Szemei szikrákat szórtak, mérgesen rám nézett a tükörben.
Egy-két percig így meredt rám, majd mintha mi sem történt volna folytatta a vetkőzést.
Kibújt az ingéből és a nadrágjából, csak egy boxer maradt rajta. Levette a zöld parókáját is.
Egész testét tetoválások borították, de nem volt időm megfigyelni jobban, hiszen azonnal felvett magára egy egyszerű fekete pólót. A műveletre kissé elkenődött a sminkje.
Lábaira felhúzott egy fekete csőnadrágot.
- Elmegyek zuhanyozni - mondta egyszerűen - Szeretnél jönni?
Megráztam a fejemet, ő pedig szó nélkül elhagyta a szobát.
Tekintetem a véres baltáta vándorolt. Légzésem felgyorsult.
Egy gyilkos házában vagyok. Elrabolt egy gyilkos, aki pont az imént ölt embert.
Hallottam, ahogyan megnyitotta a vizét. A csapból hangosan csobogott, ezzel elnémítva minden más zajt. Próbáltam kiszabadulni a fogságomból és elmenekülni. Tudtam, hogy utánam jönne, de azt is tudtam, hogy ha zuhanyzik, nem hallhatja, ahogyan elhagyom a házát.
Bár, fogalmam sem volt, hogy merre tudnék menni. Elég lakott utcának tűnt, azt gondoltam, hogy bekopognék egy házba segítségért. Ha ki tudnék szabadulni, ez lenne a legkisebb problémám.
Annyit agyaltam a menekülésemen, hogy észre sem vettem, ahogyan elállt a vízcsobogás. Szitkozódtam magamban és idegesen rángattam a kötelet a csuklóm körül. Az ajtó hamar kitárult, a szemeim pedig könnybe lábadtak. Meg fog ölni, meg fogok halni.
Ahogy belépett, lábával visszalökte az ajtót. Nedves törölközőjét és használt ruháit lehajította a sarokba, majd felém fordult.
A szemeim teljesen kikerekedtek, nem takarta az arcát festék. Óriásit nyeltem, miközben vonásait figyeltem. Gyönyörű volt.
Zöld szemek és barna, göndör haj.
Egy cseppet sem tűnt ördöginek. Hihetetlen volt belegondolni, hogy ő képes lenne ölni, ilyen szörnyű dolgot tenni. Ártatlannak tűnt, nem pedig bűnösnek. Mintha kicserélték volna azt az embert, aki idehozott, erre az emberre.
- Kibámultad magadat? - guggolt le elém.
Szemeibe néztem. Bólintottam egyet, mire elmosolyodott.
- Akkor jó. Bár, nem mintha nem élvezném, ahogyan nézel.
Kezét arcomhoz emelte és megcirógatta. Elhúztam a fejemet az érintésétől, mire az állkapcsa és az izmai befeszültek és a fogait szorosan összezárta.
Azzal a kezével oltotta ki tömérdek ember életét, nem képzelte, hogy engedem, hogy simogasson?
- Minden rendben - suttogta - Még nem ismersz.
- Nem akarlak megismerni - kiabáltam fel - Engedj el!
Állkapcsa még jobban feszült. Légzése szabálytalan és szapora volt. Próbált megnyugodni, azt hiszem.
Hirtelen mozdulattal megragadta a kötelet és meghúzta. Addig húzta, ameddig ki nem oldozott.
Össze voltam zavarodva. Nem tudtam, hogy ez jót jelent, vagy rosszat. Miért engedne el? Ha ilyen könnyen futni hagy, miért rabolt el? Tudja, hogy ezután azonnal a rendőrségre visz majd a lábam.
Amint kiszabadultam a kötél szorító fogságából, a kezébe emelt és az ágyra dobott.
- Nem - suttogtam magam elé.
Közeledett felém ő is, már az ágy sarkánál volt.
- Hallottad? Nem! - kiabáltam fel - Ehhez nincsen jogod!
