- Az a büdös, rohadt, nyomorék, faszszopó nagybátyád - minden egyes szavánál közelebb lépett hozzám - Megölte az anyámat.
Fogalmam sem volt, hogy miről beszélt.
Joseph ölte volna meg az anyját? Ez a férfi teljesen meg volt őrülve, miért ölt volna meg Joseph bárkit is?
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - mondtam védekezően.
- Ne hazudj nekem! - ahogy ordította, lehajolt, kezeit a térdére tette és rájuk csapott egyet.
Nyakán kidudorodtak az erek, szeméből könnyek csordogáltak.
Megráztam a fejemet, fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék. Remegtem, féltem tőle. Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom neki, mivel eddig akárhányszor szólásra nyitottam a számat, mindig kiabálással ért véget.
- Hozzád beszélek, nem hallod? - összerogyott sírva.
Annyira meg volt zavarodva, én pedig annyira nem tudtam, hogy mi a fasz történik körülöttem. Nemrég még a szobámban feküdtem, az ágyamban, teljesen gondtalanul. Most pedig valami elmeroggyant pincéjében imádkozom, hogy túléljem az éjszakát.
- Joseph megölte az anyámat - ismételgette halkan, összekuporodva - Érted?
- Nem értem - suttogtam - Semmit sem értek már.
Harry felnézett rám. Egymással szemben ültünk, de volt köztünk egy jó öt méter. Én térdeltem sírva, ő pedig ült, szintén sírva.
Bő 10 percig ebben a pozícióban maradtunk, majd egyszer csak megdörzsölte az arcát, letörölte a könnyeit, amik teljesen eláztatták bőrét.
- 6 éves voltam, tudod? - kezdte nyugodt hangon - Még csak egy kisgyerek voltam. Én sem értettem semmit, mint te most. Ugyanezt éreztem, mint te - mutatott rám -Sőt, még mindig azt érzem, hogy nem értem mi történt - beszélt össze-vissza, teljesen értelmetlenül.
- Hol történt? - belementem a játékba.
Kétlem, hogy Joseph bárkit is megölt volna valaha, de muszáj volt úgy tennem, mintha hinnék neki. Ha szembeszállnék az állításával, csak én jönnék ki rosszul belőle.
- A házban, a birtokon - szipogott - A nappaliban. Én is ott voltam. Láttam az egészet.
- Mit csinált Joseph? - kérdeztem.
Pár perc néma csend következett, választ nem kaptam, a percek pedig óráknak tűntek.
Harry szemei elsötétültek hirtelen. Ne, kérlek ne kezdd megint.
Felállt. Egy állatias ordítás kíséretében még egy széket a falhoz vágott.
Felsírtam kínomban. Nem tudtam már mit mondani, nem tudtam, hogy mit csináljak. Van egyáltalán jó válasz a kérdéseire?
Harry törni-zúzni kezdett. Mindent, ami elé került fellökött, vagy nekivágott valaminek, történetesen a falnak, vagy éppen nekem. Meg sem szólaltam inkább, némán összekuporodva figyeltem, hogy mit csinál, néztem az őrjöngését, és azon gondolkoztam, hogy mi történhetett vele, ami miatt ennyire elment az esze.
A székeket, asztalokat, egyéb bútorokat a falnak, a vázákat, tányérokat pedig elkezdte felém dobálni.
- Istenem, kérlek fejezd be - zokogtam hangosan, amikor lenéztem a kezemre, ami szanaszét volt már vágva.
Harry nem szólt semmit csak ordított és dobálózott tovább.
Hátrébb húzódtam, próbáltam minél messzebb kerülni tőle, de a fal megállított. Szorosan lehunytam a szememet és próbáltam elképzelni, hogy otthon vagyok. Nem itt a pincében, nem a birtokon, hanem otthon, a szobámban anyával.
Tálcák, poharak, locsólókannák, minden, amit csak el lehet képzelni az arcomon, illetve a testemen landoltak. Kezeimet védelmezően magam elé tettem, miután egy kistányér tört szét a fejemen. Vérzett a kezem, a lábam, de még az arcom is.
Harry lihegése zökkentett ki gondolataimból. Csend töltötte be a teret, csak szapora légzését lehetett hallani a pincében, semmiféle törést-zúzást nem. Finoman elemeltem a kezemet és felnéztem rá.
Előttem állt, nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon. Félve megfogtam kézfejét, ő pedig felsegített.
Szemei könnyesek voltak.
- Úgy sajnálom, Virágszálam - kisimította hajamat az arcomból - Nem tudom, hogy mit üthetett belém.
- Semmi baj - dadogtam.
- Le kell vezetnem a stresszt - rázta a fejét - Te maradj csak itt. Majd én elintézem.
Belecsókolt a hajamba, majd elhajolt és rám mosolygott. Próbáltam viszonozni a gesztust, de csak valami vicsort tudtam kierőltetni magamból.
- Hova mész? - kérdeztem halkan.
- Jót cselekedni - mosolygott igazán vidáman, és ebből tudtam, hogy ismét gyilkolni megy.
