Eljött a nagy nap. A nap, amikor beköltözök az elhunyt nagybátyám telkére.
A birtok egy aprócska településben található Vermont államban. Stowe a semmi közepén rejtőzik, messze mindentől. Turisták százait vonzza ide megrendezésre kerülő fesztiváljaival.
Nem tudtam elképzelni, hogy miért én vagyok az örököse ennek az ingatlannak.
A nagybátyám csendes ember volt, ritkán beszéltem vele. A családommal nem igazán tartottuk vele a kapcsolatot. Minden karácsonykor küldtünk neki képeslapot, és amikor gyerek voltam, talán még egy-egy rajzomat is mellékeltük neki. Sosem írt válaszokat. Utoljára öt éves lehettem, amikor beszéltem vele. Nem emlékszem rá, hogy milyen ember volt, nem ismertem őt igazán. Pontosan ezért is lepett meg, amikor egy férfi felkeresett bennünket, hogy rám hagyta az öreg a Silvermann birtokot.
Sosem gondoltam volna, hogy gazdag ember lehet.
Amikor anyám mesélt róla, mindig kedves dolgokat fabulázott, de az anyagi helyzetét meg sem említette. Egyedül élt, nem volt se felesége, se gyermeke. A képzeletemben mindig is egy parányi faházban tengette mindennapjait az erdő közepén. A hallottak alapján egy önzetlen, galamblelkű és udvarias, de emberkerülő férfi birtokára költözök.
A telefonom csörgése kizökkentett gondolataimból. Rányomtam a zöld ikonra, majd kihangosítottam.
- Odaértél, Kylie? - szólt bele anyám a készülékbe.
- Most kanyarodok fel a birtokhoz - biztosítottam - Ez valami tévedés lehet.
A szemöldököm az egekbe szökött, amikor megláttam a hatalmas villát. A kapun nagy betűkkel virított a Styles felirat.
- Miért gondolod? - kérdezte anya.
- Ez nem a Silvermann birtok, biztosan rossz címet adtak meg - kiszálltam az autómból, majd közelebb léptem a kerítéshez - Styles van a kapura vésve.
- Styles volt az előző tulaj neve - nyugtatott meg édesanyám.
- Elég vicces, hogy ennyi pénzből nem telt Joseph-nek egy új kerítésre - nevettem fel.
Visszahuppantam az autómba, majd kinyitottam a távirányítóval a kaput.
Óriási ház volt. Kívül szürke tégla borította, a bejárati ajtóhoz pedig hosszú út vezetett fel. A kastély óriási méretet öltött. A garázsajtó nem működött, ezért egyszerűen a kertben hagytam az autómat.
A kétszárnyas bejárati ajtót három kulcs nyitotta. A nyílászáró nyikorogva tárult ki előttem. Átléptem a küszöböt és leraktam a csomagjaimat az előszobában.
Hatalmas volt és régies. Mintha a bútorok száz éve ugyanott álltak volna tisztítás nélkül.
Sok lehetőséget láttam a házban.
Felsétáltam a lépcsőn, benéztem az összes szobába. Hat darab háló közül válogathattam, és mindegyiknek külön fürdőszobája volt.
Felmentem a következő szintre, ott a lépcsősor végén egy nyitott ajtó állt. Hamar tudatosult bennem, hogy ez a padlás. Nem mentem be, mert minden koszos és pókhálós volt, de láttam, hogy az egyik ablak ki van törve. Becsuktam az ajtót, majd keresgéltem a kulcsaim között és bezártam, hogy ne áradjon a hideg az emeletre.
Beindult a fantáziám, rengeteg szép dolgot ki lehetett hozni a házból.
Visszacammogtam a földszintre, majd kimentem az autómhoz. Keresnem kellett egy üvegest, nem maradhat törött az ablak.
Hamar beértem a városközpontba. Lassan haladtam a boltok mellett, kerestem egy üzletet, ahol cserélnek üveget. Ajkaimra mosoly ült ki, amikor megtaláltam azt, amire szükségem volt.
"Zárva" - virított az ajtón.
- A fenébe - morogtam idegesen.
Egy telefonszámot is mellékelt a táblához, amit azonnal tárcsáztam, hátha csak szünetet tart és a környéken tartózkodik.
Még mérgesebb lettem, amikor közölte a férfi, hogy elutazott a városból és csak szerda este ér vissza.
Remek.
Visszasétáltam az autómhoz és némán hazavezettem.
***
Sziasztok! Ez a rész elég unalmas, de ígérem, hogy a következő izgalmasabb lesz ( Harry szemszöge ). Csillagozzatok és kommenteljetek 😊
