Húsz perces sminkelés után elővett egy kis tükröt. Izgatottan felém fordította.
- Tetszik, Tündérem?
- Azonnal mosd le - légzésem felgyorsult - Kibaszottul töröld le! - ordítottam.
Joker arcáról lefagyott a mosoly. Ingerülten felállt a székről, majd belerúgott egyet. A fadarabnak kitört a lába egy nagy reccsenés kíséretében. A kis tükröt szorongatta a markában, majd felordítva a falhoz vágta. Apró darabokra tört.
Összerezzentem.
Felidegesítettem őt.
Nem tudtam, hogy mikre lehet képes. Elképzelésem sem volt arról, hogy meddig képes elmenni.
Zihált, miközben a törött tükröt bámulta. Beletúrt hosszú hajába, majd felém fordult.
- Attól tartok, hogy nem törölhetem le, Virágszálam - térdelt le elém.
Jobb keze combomon pihent, bal kezével ismét hajába túrt.
- Elégge felidegesítettél - állt fel hirtelen és kezdett fel-alá sétálgatni a szobában - Kissé elszaladt velem a ló.
Nevetve a tükörre mutatott.
- Tudod, most nagyon dühös lettem - fordított hátat nekem - Nagyon-nagyon mérges.
Frusztráltan sétálgatott ide-oda. Zavartan figyeltem, teljesen kiszámíthatatlan volt. Légzése gyors volt, körmeit rágcsálta. Sosem láttam még ilyen embert. Férfit, aki ennyire tébolyodott.
- Harry nagyon megharagudott rád - suttogta felém fordulva.
Tehát Harry-nek hívják.
Nagyot nyeltem. Nem tudtam, hogy mit fog tenni. Teljesen védtelenül ültem előtte, képtelen voltam akár megmozdulni is a szorító kötél alatt.
- Most el kell mennem - megállt egy helyben - Visszajövök, ne aggódj. Csak el kell mennem. Ha dühös vagyok, az sosem jó, Szerelmem - rázta a fejét.
Ismét előttem térdelt.
- Ne töröld le a festéket - suttogta - Nem szabad. Nem tudnád letörölni, de ne próbáld. Nem szeretném, ha elkenődne.
- Kérlek engedj el - könyörögtem neki.
Harry nemlegesen megrázta a fejét.
- Nem, azt sem lehet - mondta - Nem lehet, tudod?
Teljesen bolond volt. Rettegtem tőle.
- Miért van rám szükséged?
- Nekem nincs szükségem rád, Szerelmem - ismét a fejét rázta - Neked van szükséged rám.
- Nem.
Harry felnevetett és felállt. A sarokba ment, felvette a baltáját a földről. Megsuhintotta a levegőben, majd rám nézett. A szívem megállt egy pillantra, de kifújtam a bent tartott levegőt, amikor az ajtóhoz ment.
- Jobban van szükséged rám, mint gondolnád - keze a kilincsen pihent, nekem hátat fordítva - Csak még nem tudod.
