A TÚLÉLŐ | until dawn

first chapter; üdv újra

Idiótának éreztem magam, hogy képes voltam belemenni ebbe az őrültségbe. Egy év telt el azóta, hogy a Washington ikrek, név szerint Hannah és Beth egy téli estén „eltűntek" az erdőben. Most pedig Josh, a lányok bátyja visszahívott minket az eltűnésük évfordulójára, hogy megemlékezzünk róluk. Bár nagyon sajátos módon fejezte ezt ki a videóüzenetében. Többször is végig kellett hallgatnom, amíg elért a tudatomig, hogy ez egy meghívó akart volna lenni.

Megtettem bármit, ami segített elfelejteni, ami történt aznap este, de Josh üzenete minden emléket felkavart bennem. Azt az estét, amikor csak egy ártatlan tréfát akartunk űzni Hannah-val, de végül egy botrány lett belőle.

Ahogy lehunytam a szemem, a képek ezerrel suhantak át az agyamon. Az átverés, ahogy Hannah kifut a házból, Beth ránk kiált, megpróbálok utánuk szaladni, de Michael visszatart. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy megint eszembe jutott a tehetetlenségem.

Megráztam a fejem, remélve, nem kell ezekre gondolnom.

Folytattam utam a hegyi ösvényen, már nem hátrálhatok meg, hogy szembenézzek a többiekkel. Szinte minden kapcsolatomat megszakítottam velük, csak a legközelebbi barátaimmal beszélgettem néha.

A kereszteződésben egy tábla jelezte a ház irányát. Ráfordultam az útra.

- Szia Ashley – köszöntem a lánynak, amint megláttam. Épp háttal volt nekem, kicsit összerezzent a hangomra. – Ó, bocs. Talán csapnom kellett volna egy kis zajt mielőtt köszönök – nevettem fel. – Kösz, hogy visszajöttél értem.

- Gwen – várt be engem mosolyogva. – Jól vagy? – fürkészett kíváncsian csillogó zöld szemeivel.

- Igazából nem. Furcsa megint itt lenni – mondtam őszintén. A hideg levegő hatására magam előtt összefontam a kezeimet. Hiába a nagy, fekete, télikabát, ha alig melegít valamit.

- Szerintem is. Rossz előérzetem van – mondta, miközben körülnézett az erőben. Az ösvényt, ahol mentünk fák ölelték körbe, amiktől alig lehetett belátni a vastag hótakaróval belepett hegyet. Kicsit csúszott is az út a ráfagyott jégtől, ezért figyelni kellett, hogy óvatosan menjek.

- Hát, remélem, hogy a megérzéseid most az egyszer tévednek, mert igazán nincs kedvem még egy tragédiához – morogtam az orrom alatt.

- Találkoztál a többiekkel? A háznál Sam, Chris, Josh és Matt volt – váltott témát Ashley egy nagyobb csend után.

- Jessicát láttam a felvonónál, a többiekkel még nem találkoztam – igazítottam meg a fejemen a kötött sapkámat.

Vörös hajú barátnőm megtorpant egy pillanatra. – Van valami Jess-el? – kérdezett rá a szőke osztálytársunkra, mire kíváncsian tekintettem rá.

- Miért lenne?

- Csak úgy mondtad, mintha... nem is tudom... nem kedvelnéd – elgondolkoztatott ez a kijelentése, így nem szólaltam meg pár percig, csak némán sétáltam tovább.

- Nincs vele semmi bajom – böktem ki, olyan érzéssel, mintha a fogamat húznák. – Sosem voltunk annyira jóban az osztály hercegnőjével, ez nem újdonság – vontam meg a vállam.

- És... Hogy álltok Mike-al?

- Jézusom Ashley, mik ezek a kérdések? – nevettem fel kicsit kínosan, miközben próbáltam elkerülni azt, hogy válaszoljak a kérdésére.

- Azt hittem jól kijöttök egymással – nézett a szemembe megint. – És nem ő volt a legjobb barátod?

- Még mindig az – közöltem kissé ingerülten. – Csak most szünetet tartunk. – Mi a francért mondok ilyeneket? Néha teljesen idióta tudok lenni.