A TÚLÉLŐ | until dawn

fifth chapter; együtt vagy egyedül?

- Itt semmi, és ott? - rohantam le a lépcsőn, ahol a konyhából kifele tartó Ashleyvel és Chrisszel találkoztam. - Sam tényleg fürdött, még ott a víz a kádban, de neki semmi nyoma, sem az őrültnek. 

- Semmi - érkezett a válasz Christől.

- Már végignéztünk mindent, amit lehetett itt. - szólt Ashley. A pince irányába vezető lépcső felé tekintettem, és mintha a legjobb barátnőm a gondolataimban tudott volna olvasott, lágyan megtapintotta a karomat. - Nem Gwen, ez nem jó ötlet.

- Lehet, hogy Sam ott van lent, Ash - mondta neki Chris.

- De az is lehetséges, hogy a gyilkos van lent, és arra vár, hogy le menjünk és csapdába csaljon.

- Miért nem derítjük ki? - kérdeztem és a zseblámpámat a lépcső felé emeltem. – Meg kell találnunk Samet, ha ott van a gyilkos, ha nem.

Minden bátorságomat összegyűjtve indultam el lefele. Gyerünk, nem vagy te nyuszi, hogy megfutamodj! Bátorság, Gwen!

Ahogy mentünk, egy gyertya felgyulladt a komódon. Ashley ijedtében ugrott egyet, és egy kis sikkantás hagyta el a száját. Nekem pedig a szívem kihagyott egy ütemet.

- Ez meg hogyan történhetett? Chris, nem gondolod, hogy ez a szellem volt? Hannah-é - fordult a fiú felé Ashley.

- Miről beszélsz? - néztem rá összevont szemöldökkel. Hannah szelleme?

- Amíg te nem voltál itt kipróbáltuk a spirituális táblát.. Hannah szelleme itt van és kísért minket... Te jó ég - Ashley teljesen pánikkal átitatott hanggal beszélt.

- Nyugi Ashley, nem is biztos, hogy az egy szellem volt. Az is lehet, hogy az őrült szórakozik velünk - próbálta nyugtatni a lányt Chris.

- Akkor szerinted ki dobta le azokat a könyveket a polcról?

- Hé, ne pánikoljunk. Ash, ha tényleg van itt egy szellem, akkor nagy bajban vagyunk. De ha Chrisnek van igaza, akkor is. Mind a két helyzetben rosszul járunk. Most pedig találjuk meg Samet

Én mentem elől, világítva az utat. Mögöttem egyre hangosabban beszélgettek, ami egy idő után kezdett egyre hangosabb lenni. - Srácok! Tudom, hogy az élet nagy dolgait vitatjátok meg éppen, de így felhívjátok magunkra a figyelmet! - fordultam hátra hozzájuk. Idegesen kifújtam a levegőt. - Bocs, sok volt nekem mára.

- Mint mindannyiónknak - hallottam meg Ashley hangját, és éreztem rajta, hogy megsértődött az előbbi kirohanásomon. A következő pillanatban ezt az egészet elfelejtette velünk, hogy a fal mellett lévő hintaló megmozdult. - Te jó ég! - ugrott fel Ash.

- Biztos csak a szél - jegyezte meg Chris.

- Biztos - vágtam rá gúnyosan, hiszen egyáltalán nem volt huzat.

- Egyébként, hogy-hogy Mike inge van rajtad? - kérdezte tőlem Chris, mire Ashley is felém fordult. Megtorpantam, de nem emeltem rájuk a tekintetem.

- Beleestem egy patakba.

- ...És ezért viseled Mike ingjét? - kérdezte úgy, mintha nem is hinne nekem. - Valami lesz itt. Kezdhetek hinni a Mikdoline-ban?

- Ó, ugyan Chris. Hagyd a ship nevek gyártását. Különben is, a Chrashley az igazi, nem pedig a Mikdoline.

- Várj, Chrashley? - nézett rám a vörös hajú lány, miközben arca hasonló színt vett fel.

- Ne tagadd, Ash. Még a vak is látja, hogy van köztetek valami.

- Hát, én.. öh.. - Chris láthatólag zavarba jött, így nem tudott semmit se mondani. - Nem erről volt szó. Te és Mike volt a téma - a férfihez fordultam mérgesen.