A TÚLÉLŐ | until dawn

fourth chapter; kövesd a vért!

Az visszafelé vezető út hosszabbnak tűnt, mint amire emlékeztem. Miután visszajutottam az erdei útra, tudtam merre kell menni. Semmi sem sürgetett, de volt egy olyan érzésem, mintha figyelnének, ez pedig nem hagyott nyugodni. Elkezdtem futni, hogy

Amint megláttam a faházat megkönnyebbültem, ezért lelassítottam egy kicsit. A bejárathoz mentem és próbáltam kinyitni az ajtót, de az zárva volt.

- Basszus, basszus, basszus.. - fújtam ki idegesen a levegőt. - Ez így nem lesz jó. - még egy darabig csapkodtam az ajtót, és kiabáltam a többiek nevét, de senki sem nyitott ajtót. - Valaki! - kiáltottam kétségbeesetten, de nem próbálkoztam tovább. - Nagyszerű.. Oké, megoldom. - mondtam magamnak. Már magamba beszélek? Kezdek megőrülni..

Megkerültem a házat, annak reményében, hogy a hátsó ajtó nyitva van. Útközben észrevettem valami nagyon nem odaillőt: a fehér hó varázsát megtörte pár vérfolt, és vércsík. - Ó, anyám.. - kaptam a szám elé a kezemet. Hányinger fogott el, amint közeledtem felé. - Ne, ne, ne.. Ahogy közelebb mentem megláttam a fán egy feliratot: Kövesd a vért.

A horrorfilmekben mindig ezt csinálják. És persze azok halnak meg leghamarabb. Én meg vagyok olyan hülye, hogy megtegyem.

Végigmentem a számomra ismeretlen ösvényen. A karomat összefontam magam előtt. Egyre hátborzongatóbb ez a hely. Milyen idióta indul el egyedül arra, amerre a veszély van? Ja, persze. Én.

Észrevettem magamon, hogy lelassultam, ezért gyorsítottam a tempómon. Láttam valamit az út közepén, de nem tudtam ki venni, hogy mi az. Pár pillanatig csak álltam, és vártam, hátha megmozdul, amiben egyébként nem igazán reménykedtem.

Óvatosan lépkedtem a dolog felé, és amint közel voltam hozzá meg akartam érinteni. Csak egy kis mozdulat kellett, és előugrott belőle egy bohóc maszk.

A sikításom szerintem az egész erdőt bejárta. - Oké, oké.. - fújtam ki a levegőt. Ez gáz. Ha eddig valaki nem vette észre, hogy itt vagyok, most aztán felhívtam magamra a figyelmet.

Elindultam a másik irányba, ami ki volt világítva. Egyre jobban fáztam, talán a félelem is rásegített, de a szél most az arcomba fújta a havat. Össze akartam húzni magamon a kabátomat, mikor észrevettem, hogy még mindig Mike ingje van rajtam, amit kicsit megviselt a lefelé tartó út, rengeteg helyen már ki volt szakadva. Legszívesebben letéptem volna magamról, de tudtam, hogy anélkül megfagynék, így magamon hagytam.

Pár perc séta után ismerős hangokat hallottam. Közelebb léptem a kanyarhoz, és kinéztem a fák mögül, hogy megnézzem ki az. Megláttam négy alakot. Matt és Emily háttal állt nekem, míg előttük Ashley és Chris teljesen ki volt borulva.

Amint feleszméltem abból az örömből, hogy ismerős arcokat látok, egyből odarohantam hozzájuk.

- Istenem, végre megtaláltalak titeket.. - mondtam, amint odaértem, és Ashley nyakába ugrottam.

- Gwen? Hála az égnek, hogy ránk találtál.. - ölelt át szorosan. Megéreztem, hogy a könnyei a vállamra hullottak.

Eltoltam magamtól a lányt, és csak most vettem észre, hogy a fél oldala teljesen véres. - Mi.. mi a fene történt? - kérdeztem teljesen elfehéredve.

- Josh.. - nyögte ki nagy nehezen Chris, mire azonnal felé kaptam a fejem.

- Mi van Josh-al? - kérdeztem, és éreztem a hangomon a pánikot. Csak az járt a fejemben, hogy mi történhetett Josh-al. Olyan volt számomra mint egy bátyj, nem veszíthetem el őt.

- Meg.. meghalt - dadogott Ashley. - Gwen, van itt egy őrült, aki meg akar minket ölni! Végzett Josh-al, és most mi következünk..

- Mi? - az információ teljesen lebénított. Nem tudtam arra gondolni, hogy Josh meghalt. Egyszerűen nem ment. - Ez.. ez most történt? De hát fent.. a hegyen láttunk egy embert, aki.. aki megölte Jessicát.. - a hangom teljesen berekedt, és éreztem, hogy könnyek lepik el a szememet. Nem, töröltem le őket, most erősnek kell lennem. Legalább én legyek az. Nem mutatkozhatok gyengének, ha túl akarom ezt élni.

- Jessica meghalt? - kérdezte egyszerre Ashley, Chris és Matt is, akiről eddig tudomást sem vettem.

- Láttuk lezuhanni. Azt biztos nem élte túl - mondtam remegve.

- És Mike? Vele mi van? - kérdezte Emily, figyelmet sem véve a mellette álló barátjáról. Végülis, Mike a volt barátja.

- Ő a szanatóriumig követi az embert. - több részletet nem is akartam elárulni. Kiült az arcomra, hogy nehéz erről beszélnem, így nem is faggattak tovább.

- Mi elmegyünk Em-mel és segítséget hívunk - mondta Matt.

- Mi visszamegyünk a házba - Chris már kezdett kilábalni a sokkos állapotból.

A sorsom el lett döntve, Chrisszel és Ashley-vel kell tartanom. Nem nagyon volt ínyemre a dolog, hogy különválunk, de vissza kellett mennünk a vendégházba, ahol Sam volt, a többiek elmondása szerint.

- Szóval ez lett ebből az egészből - jegyeztem meg sóhajtva. Megnyugtatott, ha beszéltem. - Nem hiszem el, hogy egy egész vérfürdő lett ebből a hétvégéből - ahogy mentem, a kezeimet a nadrágom zsebébe helyeztem. - Remélem, hogy még élve kijuthatunk innen - fújtam ki idegesen a levegőt.

- Úgy lesz Gwen - mondta Chris, megpróbálva ezzel megnyugtatni engem. - Mármint én elég túlélős játékkal jászottam, ez itt sem lehet nehezebb. - amint ezt kimondta, Ashley-vel egymásra néztünk és szavak nélkül egyetértettünk abban, hogy ez egy nagy hülyeség. - Most mi van?

- Chris, ez a való élet, nem pedig egy játék - mondta Ashley.

És elkezdődött a vita a játékokról és a valóságos világról, ami nagyon felesleges volt, de viszont elfelejtette a srácokkal, hogy mi is történt. Legalább egy kis időre.

Gombóc gyűlt a torkomban, ahogy belegondoltam, és a fejemet megrázva próbáltam kiűzni a baljós gondolatokat a fejemből.

Fellélegeztem, amint házhoz értünk. Mivel a főbejárat zárva volt, az épülrt hátuljához siettem, a nyomomban Chrisszel és Ashley-vel. Az ajtó nyitva volt, ami még egy megkönnyebbülést jelentett.

- Sam! - kezdett el kiabálni vörös hajú barátnőm, amint a nappaliba értünk. - Sam!

- Ash, ez nem hiszem, hogy annyira jó ötlet - jegyeztem meg. - Konkrétan ezüsttálcán kínálod fel magad a gyilkosnak.

- Akkor hogy találjuk meg Sam-et? - fonta össze karjait a mellkasa előtt, miközben könny áztatta zöld szemeivel felnézett rám. Megragadtam a fa korlátot és és két lépcsőfokkal feljebb léptem. Úgy néztem vissza le rájuk.

- Én ellenőrzöm az emeletet, tiétek a földszint - adtam nekik az utasítást.