Földre zuhant angyal

9.

  A szívem a torkomban dobogott. Hogy mi van? Szerelmes belém? Ez a démon, aki elárult? Hát köszönöm szépen, de én ebből kurvára nem kérek! Elegem volt a sok hazugságból és ámításból, ami a Földön kijutott már nekem. 
  Legszívesebben bekuporodtam volna egy sarokba, hogy átgondoljam az alig néhány óra alatt történt rengeteg dolgot. Előkerült az apám, és egy régi ellenségem szerelmet vallott nekem a pokolban. Mi jöhet még?

   Én nem fogok megtörni! Ez a rohadék eddig csak hazudott nekem. Ki tudja, hogy most miért mond ilyesmit. Nem, én nem fogok hinni neki! Ezzel pedig eldőlt, hogy mihez is kezdek a kezemben tartott késsel.   

  - Takarodj innen! - mondtam és a kést a bal vállába döftem. - Nem halsz bele, de ha igen, az se érdekel! - majd apához fordultam és megöleltem. Ő a hajamat kezdte simogatni.

  - Hallottad K.C-t. Tűnés! - förmedt rá. 

  Léptei egyre távolabbról szóltak; elment... Azt hittem, megkönnyebbülést fogok érezni, de nem így lett... A mellkasom szorított, alig kaptam levegőt. Mi a franc ez? 

  Apa továbbra is a hajamat simogatta, amitől elég hamar lenyugodtam. Leültünk a földre és beszélgetni kezdtünk.

  - Meglepett Aiden vallomása? - kérdezte egy idő után, én pedig bólintottam, majd a fejemet ráztam.

  - Nem tudom, mit is kéne gondolnom erről. Teljesen összezavart. Eddig csak azt mondogattam, hogy ellenségek vagyunk így meg úgy, aztán kezdtem megbízni benne, de elárult. Aztán közli velem, hogy szeret. Ez annyira zavaros és furcsa. A mellkasom úgy szorított, hogy azt hittem, menten megfulladok.

  - Tudod, amikor megláttam anyádat a tömegben repkedni, akkor én is így éreztem magam. Le is zuhantam. - nevet fel hitetlenül. - Ő a segítségemre sietett, és ott kezdődött a mi történetünk. Bár akkoriban neki barátja volt. - elképedtem. - Bizony! De apátok jobbnak bizonyult; a kitartásom elnyerte jutalmát.

  - Apa, mi a szerelem? -tettem fel a kérdést, ami már egy ideje ott motoszkált a fejemben.

  - "  Az egyetlen válasz erre a kérdésre a szíved mélyén rejlik, csak be kell csukni a szemed és meghallgatni."

  - Kösz! - forgattam meg a szemem. Ekkor észrevettem valamit. - Az meg mi?

  Apa is odafordult. Lehet, hogy megtaláltam a kiutat innen? 
  A sarokban egy halovány fénysugár pislákolt. Odafutottam, és kaparni kezdtem kezemmel a rést, de az megégette a kezem, felszisszentem. Már úgy is fájt, ennyi még belefért, cserébe a szabadságomért.
  Apa nem mert beleszólni, hogy esetleg ő is próbálta már, rám hagyta. Azt hiszem, úgy volt vele, hogy hadd nyugodjak csak le. Ez sikerült is, a harag fűtött. 

  Fél óra alatt akkora lyukat kapartam ki hogy kiférjünk rajta.

  - Szép teljesítmény, kislányom. A kezed? - értük nyúlt. Ronda, vörös hólyagok borították, mire felszisszent. - Ez nekem is fáj.

  - Ez semmi ahhoz képest, amit belül érzek. - suttogtam, mire megölelt. - Indulnunk kell! - ekkor lépteket hallottunk a folyosóról. Gyorsan! - azzal óvatosan, hogy ne érintsük meg a bugyor széleit, kimásztunk és futásnak eredtünk.

  - K.C! - hallottam a nevem. - Kérlek! - hátrafordultam és Aident láttam meg. Önkéntelenül megindultam felé.

  - Összetörtél engem... Darabokra, te... Te, Démon! Mit akarsz még?! - léptem felé.

  - Téged! Nem hazudtam, mikor azt mondtam, szeretlek. Te vagy minden gondolatom abban a nyamvadt bugyorban, ahová bezártak. Maradj velem! - szomorúan elmosolyodtam.

  - Ha akarnék sem lehetne... - még közelebb léptem hozzá, éreztem a bőrömön a leheletét. Megfogta a kezem, nem húzódtam el. - Ég veled, Aiden Black, te különc démon! - és gondolkodás nélkül ajkaimat az övéire tapasztottam. Viszonozta a csókom, és szabad kezével a hajamba túrt. Mikor elváltunk egymástól ismét futásnak eredtem, hogy segítsek apának, mert meghallottam közeledni Mrs. Blackéket. 

  Nem néztem vissza...

  - Így van vége?! Ennyi jutott nekünk?! - kiabált utánam. 

  Mikor végre kiverekedtük magunkat az erdőből apával, ott visszhangzottak szavai a fülemben... Rá kellett jönnöm, hogy valamilyen furcsa módon beleszerettem ebbe az egoista baromba, és kész...

  Nem volt időnk pihenni, és gondolkodni. Szétnyitottam a szárnyam és apát felemelve elrugaszkodtam a talajtól. A magasból letekintve még láttam, ahogy elfogják Aident, és láncra verik.

  Felnézett rám és elmosolyodott.

  - SZERETLEK! - kiabálta, én pedig sírva tova repültem...