Földre zuhant angyal

7.

  Reggel napsütésre ébredtem. Imádtam, ha sütött a nap, mert az olyan volt, mintha Cameron mosolyogna rám. 
  A mai napon viszonylag hamar készültem el, így volt időm otthon megreggelizni, amit a csengő hangja szakított félbe. Gyorsan felálltam és odasiettem. Meglepetésemre Zora állt az ajtóban, könnyes szemekkel.

  - Mi történt? - néztem rá ledöbbenve, mire ő csak magához húzott és megölelt. Nyugtatóan simogatni kezdtem a haját, mire végre megszólalt.

  - Tegnap délután nem voltunk együtt Jeremyvel és... - előhalászta a zsebéből a telefonját és megmutatta a fiútól kapott utolsó üzenetet. A hangnem és a stílus nem erre az érzékeny és érzelmes srácra vallott.

  - Ezt tuti, hogy nem ő  írta! - jelentettem ki magabiztosan. - Hozom a cuccom és megyünk a suliba.

  Felkaptam a táskám, elköszöntem Jennától és elindultunk. Elmondtam neki, hogy szerintem ez nem Jeremy műve és hogy elképzelhetőnek tartom, hogy valaki más írta azt az üzenetet. Ezen kissé elgondolkodott és azt mondta, beszél a sráccal.

  - És mi volt tegnap Aidennel? - tért rá a második legfontosabb témára.

  - Ne is kérdezd! Tegnap a könyvtárban írtam a kémiavázlatot, ő diktálta és egyszer csak megkérdezte, miért utálom őt annyira. Én pedig... Borítottam a bilit.

  - Mit mondtál neki?

  - Azt, hogy még csak két éves voltam, mikor apu meghalt és, hogy az anyja ölte meg... - Zora lemerevedett. - Ezek után pedig elkezdte ecsetelni, hogy mi nem a szüleink vagyunk és bla bla bla, én pedig már untam vagy századjára is elmondani, hogy mi a helyzet és elrohantam. Ja, és este áthozta a megírt vázlatot.

  - Biztos nem lehetne, hogy adj neki egy esélyt? - értük el a sulikaput.

  - Olyan zavaros most minden, Zora! Én csak... Csak vissza akarom kapni Cameront, a kisöcsémet és Lydiát, aki anyu halála után magához vett minket, de közben egyre jobban szeretek itt lenni veled és Jennával.

  - És Aidennel... - tette hozzá.

  - Nem! Lehet, hogy ő más, de akkor is veszélyes. Nem akarom közel engedni magamhoz és kész. - jelentettem ki.

  - Félsz, hogy akkor mi történne? - kérdezősködött tovább, mire bólintottam.

  - Talán. Most viszont gyerünk, mert elkésünk bioszról. - szóval egyenesen a biológia előadóhoz sprinteltünk. 

  Zora leült a szokásos helyére én pedig mellé. Gyorsan kipakoltuk a cuccunk és a következő pillanatban már be is csukódott az ajtó Mr. Reynolds után. Az óra gyorsan elrepült és pont jó anyagot vettünk, mert legalább ezt is beépíthettem a projektbe, amit kémián kaptunk.
  Szünetben Jeremy jött oda és én úgy láttam, hogy jobb, ha magukra hagyom őket; volt mit megbeszélniük. Így, hogy a srác elfoglalta a helyem nem volt más választásom, leültem Aiden mellé, aki éppen olvasott, de érkezésemre felkapta a fejét.

  - Szia, K.C.

  - Hali. - nem akartam beszélgetni vele, aztán... - Kösz, hogy elhoztad tegnap a vázlatot és a jegyzeteim. Jenna odáig volt érted, meg vissza. - mosolyodtam el.

  - Ő is...?

  - Nem, ő már nem az. Egy férfi miatt feladta azt az életet és itt maradt, rá olyan fél évre a pasi szakított vele.

  - Az kemény lehetett neki.

  - Biztos az volt... Nekem ebben nincs még túl sok tapasztalatom. - mosolyodtam el, ő pedig kérdőn nézett rám.

  - Még sose voltál szerelmes? 

  - Nem... De olyat szeretnék, mint a szüleimé volt. - kalandoztam el.

  - Nézd, ami a tegnapot illeti... - érdeklődve fordultam felé - Sajnálom! 

  - Ugyan már, nem tudhattad! - mondtam ki és magam is meglepődtem a kijelentésemen. - Az már régen volt... Talán mégis igazad volt... Mi nem a szüleink vagyunk, és... Ha van kedved gyere át vacsorára. Én fogok főzni, de nyugi, nincs semmilyen hátsószándékom. - és azt hiszem, komolyan is  gondoltam.

  Aiden arcán a meglepettség keveredett valamiféle boldogsággal, azt hiszem és örömmel mondott igent. Közben Jeremy és Zora is megbeszélte a dolgokat. Kiderült, hogy a suli egyik legmenőbb csaja, Audry, Jeremy kishúgának az egyik barátnője és tegnap este náluk volt... Már elég régóta próbált összejönni a sráccal, ami... Khm... Nem igazán sikerült neki.
 Mikor tudomást szerzett a kapcsolatukról, elhatározta, hogy szétválasztja őket és így történt az, hogy vacsora alatt Zora kapott egy szakító SMS-t...

  - Nem is értem, hogy Dena miért barátkozik vele! - akadt ki Jeremy, a mai nap folyamán már sokadszorra.

  - Audry menő, a húgod pedig szeretne egy kicsit népszerű lenni, igaz, hogy ez a lány csak kihasználja őt, de... - kezdtem bele a mondandómba, de Jeremy félbeszakított.

  - Nincs de, K.C! - Zora nyugtatólag megsimogatta a fiú kezét, aki ettől csodálatos módon lenyugodott.

  - Most már minden oké, ez a lényeg. - Mind ez ebédszünetben történt. A füvön ültünk - Zora, Jeremy, Aiden és én - és  épp az esetről beszélgettünk, mikor hirtelen témaváltás következett.

  - Amúgy hogy hogy mind együttt kajálunk? - kérdezte - a most már nyugodt - Jeremy, én pedig vállat vontam.

  - Van, ami változik. - szólt bele a beszélgetésbe Aiden is és jelentőségteljesen rám nézett. A szemében valami furcsa csillogást fedeztem fel, amit hirtelen nem tudtam hová tenni és ezért egy csomó ideig csak csendben néztük egymást... Hűha.

  A nap végén elköszöntünk Zoráéktól és Aiden Jeepjével hazamentünk. Jenna még nem volt otthon és azt hiszem, a démon egy kicsit zavarba is jött. 
  Bementünk a konyhába és elkezdtem a főtt krumplit belepakolni egy jénaiba.

  - Jenna készítette elő, mielőtt elment dolgozni. - magyaráztam. - Nehogy azt hidd, hogy tegnapi maradékot kapsz! - mire felnevettünk.

  - Segíthetek? - meglepődve néztem rá, aztán elmosolyodtam.

  - Miért is ne. Megpirítanád a húst? - mutattam a serpenyőre, amibe már beleraktam a darált húst. Aiden ismét meglepetést okozott nekem. Úgy forgatta a húst, mint aki világéletében ezt csinálta volna.

  - Jártam egy kezdő főzőkurzusra. - vont vállat értetlen arcomat látva.

  Ezek után már nem történt semmi említésre méltó a főzést/sütést illetően. Jót beszélgettünk és azt hiszem, hogy a bizalmatlanságom kezdett szertefoszlani.
  Jenna - mikor hazaért - boldogan vette tudomásul, hogy megfogadtam a tanácsát és megdicsért minket, hogy nem csináltunk disznóólat a konyhából.

  - Isteni az illata! - mondták szinte egyszerre.

  - Régi családi recept. - mosolyogtam a keresztanyámra. - Akkor jó étvágyat! - és enni kezdtünk. A vacsora végeztével még beszélgettünk, mikor megszólalt a csengő. 

  - Ki lehet az? - nézett rám Jenna. 

  - Megyek és kinyitom. 

  Az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Egy férfi állt az ajtóban, kezében egy ember méretű zsákkal... Mielőtt visszacsukhattam volna az ajtót, elkapott és beletett a zsákba. Felsikoltottam.

  - K.C! - ennyit még hallottam. Aiden volt az. Aztán egy éles ütést éreztem a halántékomnál és elsötétült előttem a világ

Sziasztok! 

Tudom, hogy kicsit régen hoztam részt, de rengeteg dolog jött össze az utóbbi időben, kárpótlásul itt van egy viszonylag hosszabb rész. 
Szerintetek ki a titokzatos férfi és mit akarhat K.C-től? Írjátok meg nyugodtan kommentben vagy üziben az elméleteiteket! ;) :D
Jó olvasást!! :D