Földre zuhant angyal

Prológus

  Minden a Mennyben kezdődött. Jó ez furán hangozhat, de én egy angyal vagyok és ott laktam egészen a mai napig, amikor is a barátnőm, vagyis a barátnőmnek hitt Senna kilökött onnan... De akkor az elejéről.

 - K.C gyere gyorsan! Valami hatalmas baj van? - rohant felém futva

- Mi az? Cameron már megint beszorult a csillagalagútba?

- Nem! Az ajtó!

- Hogy mi? Mi a fene van azzal a rohadt ajtóval?

- Nyikorog és... Gyere, nézd meg! - vonszolt maga után.

  Senna általában nem szokta felfújni a dolgokat, ezért jobbnak láttam, ha követem őt és a saját szememmel nézem meg, mi is történt. Odaérve semmi különöset nem vettem észre, csak azt, hogy nyitva van. Nem nagyon értettem a dolgot, hiszen ennek állandóan ismétlem ÁLLANDÓAN zárva kéne lennie, de ez most nem így volt. 

- Ez hogy lehet nyitva? Ki tette ezt?

- Én... Én nem tudom, csak sétáltam Cam szobája felé, hogy beszéljek vele és egyszer csak ezt láttam. Annyira megijedtem! Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek! Aztán eszembe jutottál te! Hiszen általában minden problémára van megoldásod. - nézett rám.

- Ez így van, általában, de most nem. Lydiának kellett volna szólnod, nem nekem! Na mindegy, megoldjuk. Csak annyi, hogy becsukjuk ezt a bazinagy, fekete páncélajtót, lelakatoljuk és minden rendben lesz, ők meg sem fogják tudni! Gyere, segíts. - azzal ő mögém lépett. - Kész vagy?

- Olyan naiv vagy, K.C! - mosolyodott el.

- Nem értem!

- Jó utat! - azzal se szó, se beszéd kilökött az ajtón, ki a Mennyből a Földre.

 Csak zuhantam és zuhantam, nem tudtam, mi lesz most, de nagyon megijedtem. Talán Jenna még ott él Chicagoban és segíteni fog kitalálni valami kézzelfoghatót, hogy visszakerüljek. Földet értem...

 Kezdődjön a nem mindennapi élet, remélem sikerül valahogy visszajutnom... Azzal elindultam valamerre, remélve, hogy jó helyre lyukadok ki...