Földre zuhant angyal

4.

  A Jeepben ültem és elkezdtem kiabálni.

- Te teljesen megőrültél! Mi a fenét képzelsz magadról?! Attól még, hogy démon vagy nem tehetsz meg mindent velem, Aiden! És..

- Ha befejezted a nyavalygást, akkor elmondanám, hogy mit is tervezek. - felhúztam a térdem és átkulcsoltam a kezemmel. Nyilván beleegyezésnek vette, mert továbbmondta. - Elviszlek egy elhagyatott dombra.

- Mégis minek?

- Most már hozzám szólsz?

- Csak muszájból... - vágtam rá és újra elhallgattam. 

Az út nem volt hosszú, mégis óráknak tűnt, míg végre kinyílt a kocsi ajtaja. A démonölőkés már a kezemben volt és kiugrottam, egyenesen Aidenre és a torkához szorítottam a fegyvert. Mindketten gyorsan vettük a levegőt és belenéztem a szemeibe, amik most nem vörösek voltak, hanem szürkéskékek.

- Na? Nem ölsz meg? Büszkék lennének rád.

- Én nem vagyok gyilkos, de ha bántasz, neked véged! Miért hoztál ide? - váltottam témát.

- Tudom, milyen érzés lehet, hogy nem használhatod a szárnyid, ezért kitaláltam, hogy milyen módon tarthatod karban őket. Hogy miért? Mert nekem is volt, de túl okáig nem használtam és már nincs meg.

- Értem... És te is itt leszel?

- Látni szeretném a szárnyidat. - már nem kérdeztem semmit, csak hagytam, hogy a szárnyak utat törjenek maguknak és fellélegeztem.

 Kicsit megrebegtettem fehér szárnyaimat, majd felröppentem a levegőbe. Csodálatos érzés volt újra használni hűséges társaimat és csak körbe-körbe röpködtem a levegőben. Azt éreztem, hogy a lelkem felfrissül és boldogabb leszek. Mikor lenéztem a levegőből, Aiden mosolyogva nézett engem. Úgy gondoltam, hogy ráfér egy kis lecke, ezért zuhanórepülésbe kezdtem, amit ő egy értetlen pillantással jutalmazott, de mikor egyre közelebb értem hozzá, rájött, mire is készülök és futni kezdett. Mindhiába, szárnyimmal olyan gyorsan verdestem, hogy hamar beértem. 
 Felkaptam az inge gallérjánál fogva és ismét a magasba törtem.

- K.C könyörgöm! Tegyél le! - siránkozott, akár egy kisgyerek.

- Biztos, hogy ezt akarod?

- Igen! - mondta, majd eleget téve kérésének elengedtem és ő lezuhant a földre, démon, úgyse esik baja. Úgy döntöttem, hogy ennyi repkedés mára elég volt így leszálltam Aiden mellé.

- Legközelebb jól gondold meg, mit mondasz! - néztem rá mosolyogva.

- Csak tudnám, miért utálsz ennyire. - morogta, de én mégis meghallottam.

-Feltűnt neked, hogy mi vagy te és mi vagyok én?!

- Nem értem, miért csinálsz ebből az angyal kontra démon dologból akkora ügyet?

- Te ennyire hülye vagy, vagy csak tetteted? - kérdőn rám nézett.

- Már az első találkozásunk alkalmával kinyírhattál volna, mégse tetted. - mondta felvont szemöldökkel. - Kell egy fuvar?

- Nem szokásom elsőre ítélkezni, az öcsémet, Cameront is erre tanítottam, de egyre jobban hajlok afelé, hogy elvágjam a torkod. - morfondíroztam, erre csak felnevetett. Véleményem szerint ezt egy igennek vette.

  Ezek után nem szóltunk egymáshoz, csak beszálltunk a Jeepbe és bekötöttük magunkat. Én önállósítottam magam és bekapcsoltam a rádiót és egy rockadóra tekertem. Aiden csak felvont szemöldökkel, de mosolyogva meredt rám, mire én tüntetőleg fordultam el az ablak felé.
  Hamar haza vitt és ismét ott ültünk a kocsiban, Jenna néni háza előtt. Deja vu.

- Akkor...

- Izé, kösz a fuvart. Elkezdem összehozni a kémiavázlatot és elküldöm neked facebookon.

- Okés, én is elkezdek rajta dolgozni. - ezzel lezártuk a beszélgetést, én pedig bementem a házba.

  Jenna még nem volt otthon, ezért egy zöld almával indultam el a szobámba, ahol nekiestem annak a kevés házinak, amit feladtak nekünk. Utána elkezdtem vázlatot írni a kémiaprojekthez, majd elküldtem a démonnak.

 - K.C! - hangzott Jenna néni hangja, mire lerohantam és megöleltem. - Mi volt a suliban, édesem?

- Semmi érdekes, csak a démonnal fogok kémiaprojektet készíteni, ami a jegyeink hetvenöt százalékát adja majd, a suli után pedig elvitt egy elhagyatott környékre, hogy repkedjek. - keresztanyám csak leesett állal nézett rám és benyomta a vízforraló gombját, hogy elkészíthessem a vacsorára szánt zacskós leveseket.

  A vacsora csendben telt el és a végeztével rohantam fel az emeletre, hogy a házi feladatok végeztével (kevés maradt csak) végre Teen Wolfot nézhessek. 

Tudom, hogy rövid lett, de igyekszem igényesen és gyorsan dolgozni (a kettő együtt nem mindig jön össze :/ ) Viszont mindenkinek utólag is boldog karácsonyt kívánok!