Földre zuhant angyal

3.

 Másnap reggel fájó fejjel és háttal ébredtem. Azt hiszem, hogy nem aludtam ki magam rendesen, ugyanis egy csomó ideig csak forgolódtam. A hátfájás oka pedig a szárnyam volt, régen használtam, de most ez a legkisebb problémám... Azt éreztem, hogy a lelkem kezd darabokra hullani, semmivé válni, mintha meghalna... Nem csak a démon miatt aggódtam, hanem magam miatt is. Angyalnak születtem, ez az én sorsom. Vagy mégsem?                                      Idegesen rohantam le a  lépcsőn és felkaptam az asztalról az elkészített kaját és már ott sem voltam, azt hiszem, ezt meg kell majd magyaráznom Jennának, a hazaértem... 

 Pont becsöngetésre értem be a terembe, ahol leültem Zora mellé.

- Szia. Minden rendben van, K.C?

- Nem igazán. Hosszú történet. Majd elmesélem. Milyen óra is van?

- Irodalom.

- Ó, tényleg. A kedvencem. - erőltettem egy mosolyt az arcomra, mikor belépett a tanárnő utána pedig Aiden...

- Ezt nem hiszem el! Zora! - súgtam a fülébe. - Nem tudod, Aiden milyen órákon van?

- Ahogy az órarended elnéztem az összes órán ott lesz, ahol te is, szóval szokj hozzá. - húzta el a száját, de egy kis mosoly mégis megbújt a szája sarkában. 

 Az irodalom gyorsan elment aztán mehettünk tornaórára. Na, igen én és a torna. Mikor még fönt voltam, voltak különböző óráink, igen mi is tanultunk. Napi szinten volt emberismeret óránk, ami annyiból állt, hogy megnéztük a fontosabb dolgokat, pech, hogy ebben a röplabda nem kapott helyet, csak a foci. A tornáról való ismereteim viszont elég mélyek... Rendszeresen kellett futnunk és tornagyakorlatokat végrehajtanunk és ez utóbbi ment is, de a futás nem az erősségem.   

 Szóval ott álltunk a tornateremben fiúk és lányok vegyesen és Mr. Tomkly kijelentette, hogy kiütőzni fogunk. Fogalmam sem volt, hogy mi a fenét kéne csinálnom, így eleinte csak szemlélődtem a sarokból és mikor végre rájöttem, mit is kéne tennem, sorra ütöttem ki az izompacsirtákat, köztük Aident is...

 Az óra végeztével épp indulni akartam, mikor valaki megragadta a karom, ösztönösen reagáltam. Megragadtam a vállánál és a földre terítettem.

- Auuu!

- Jeremy! A frászt hoztad rám! - segítettem fel.

- Látom...

- Mit szeretnél?

- Bocsánatkérés gyanánt összehozhatnál nekem egy randit Zorával. - mosolygott. - Kérlek! Csak mondd el, hogy mit is akarok, hogy nekem semmiféle házi vagy órai anyag nem kell, csak szeretném megismerni és... És el akarom vinni a végzős bálra... Azt szeretném, ha végre észrevenné, hogy nem vagyok olyan tapló, mint ő azt hiszi. A röpi csapatba is csak miatta léptem be, a véletlennek köszönhető, hogy meg is szerettem a sportot. Csak... Beszélnél vele?

- Nem hiszem, hogy szüksége lenne ezt elmondanom neki... - azzal megfordítottam.

- Mindent hallottál? - kérdezte a barátnőmtől, ő csak bólintott, a szeme könnyes volt. - Már hosszú ideje el akartam mondani ezt neked, csak nem mertem. Én nem tudtam, hogy hogyan... És... - ekkor a vörös hajú elejtette a tornazsákját és Jeremy karjaiba ugrott, majd az ölelés után eltolva őt magától megcsókolta a meglepődött srácot.

- Látom, mindenki nagyon happy. - lépett mögém Aiden, már a hangjából tudtam, hogy ő az.

- Ha még egyszer a frászt hozod rám, kinyírlak! - pördültem meg a tengelyem körül és a démon szemeibe néztem. - Kémián találkozunk.

 Elindultam a folyosón a kémiaszertár felé, nem is vártam meg Zorát, mert úgy gondoltam, biztos szívesebben lenne most Jeremyvel. Elég sokat szenvedhettek mindketten. Hogy miért? Bár a vörös hajú azt mondta, hogy nem jön be neki a srác, egy angyal azért megérzi az ilyesmit, meg a lódítást is...
 Odaérve ledobtam magam egy székre és vártam, hogy a csengőszóval kezdetét vegye az óra. Már csak mellettem volt szabad hely, mikor Aiden befutott. Hát ez csodás!

- Király! - morogtam és a tanárnőre kezdtem összpontosítani. Mrs. King nem volt olyan magas, de a tűsarkúinak hála ez alig látszott, tudjátok, mint a Teen Wolfban Lydia Martinnak. (írói megjegyzés: Zora felvilágosította és ez lett K.C kedvenc sorija.)

- Nos gyerekek, mint azt tudjátok, idén is fontos dolgokkal fogunk foglalkozni. Hogy mikkel? Itt vannak ebben a kalapban. - húzott elő egy cilindert. - A padtársatok lesz a partneretek és ez a projekt adja majd a félévi jegyek hetvenöt százalékát, szóval igen sok múlik rajta. - Ó. Te. Jó. Ég! Én és Aiden, mint partnerek?! Ez nem lehet!

- Öhm. Mrs. King, nem lehetnék esetleg mással? 

- Miss Hope, talán valami problémája van Mr. Blackkel? Nincs? Remek, akkor húzzon egy tételt! - nem mondhattam, hogy Aiden egy démon, szóval lehajtottam a fejem és kihúztam egy tételt.

- Biokémia: Genetika - olvastam fel hangosan a tételt.

- Nagyszerű! Kíváncsian várom az előadásukat és jövő hétre a vázlataikat.

 Az óra végeztével azonnal kirohantam a teremből és megkerestem Zorát, hogy elpanaszolhassam, mi is történt. Nagyon türelmesen hallgatott és utána elmesélte, mennyire boldog már most, hogy összehoztam Jeremyvel, amit nem is nagyon értek, mert semmi közöm nem volt hozzá, de oké. 
 A többi óra unalmas volt és az utolsó végeztével rohantam is ki a suli kapuján, mikor egy kéz ragadta meg a csuklóm.

- Várj már! - azzal maga felé fordított és vörösen izzó szemeibe néztem, amitől a szavam is elakadt.

- Eressz el, vagy sikítok! - de meg sem várva a választ befogta a számat és bedobott (szó szerint) a Jeepbe...